A Luxen-sorozat

Úgy indult, hogy minden elolvasott Luxen-rész után írok valamiféle kritikát itt a blogon, ám a második könyv után úgy döntöttem, mégsem teszem közzé a milliomodik bejegyzést a blogoszférában a "fényember-sorozat" köteteiről. Mivel nem friss megjelenésekről beszélünk, nem tudnék egy szimpla véleményezéssel blabla hiánypótló posztot gyártani. Szóval. A sorozat egészéről (5 rész, Oblivion és Árnyak nélkül) írok inkább egy személyes összegzőt. (Ha a későbbiekben mégis látni fogtok itt kritikát az Opálról, Originről és az Oppositionről is, ne kövezzetek meg!)

Jennifer L. Armentrout, a Luxen-történet megálmodója 1980-ban született. Facebook-oldalát érdemes követni, hiszen nagyon közvetlen, valamint szerintem mindig érdekes látni, hogy milyen környezetben élnek az írók, mi inspirálhatja őket, na meg ott a kutyája, Loki. Muszáj róla beszélnem! Az Oppositionben, azaz a sorozat ötödik részében olvashatunk egy jelenetet, amiben a bosszúállókról van szó, na meg arról, hogy az adott helyzetben már igazán Lokira lenne szükség (az egyik marvel-hős). És mivel Armentrout kutyáját Lokinak hívják, merek következtetni, hogy ő a kedvenc szuperhőse. Mellékesen megjegyezve, én is ebben a cipőben járok. Szerintem szuperül beleszőtte a sztoriba fanatizmusát.

Eddigi írásaim a sorozatról:
Obszidián
Ónix

Egy újabb olyan sorozat a Luxen, amire már régóta voltam kíváncsi, ám valamiért mégis nehezen szántam el magam a beszerzésére. Tartottam attól, hogy amilyen nagy népszerűségnek örvend, én éppen annyira fogom unalmasnak tartani és nem kedvelni. Ráadásul abban sem voltam biztos, hogy nekem tetszene egy földönkívülis fantasy sztori. Jóformán elképzelésem sem volt arról, hogy milyen a történet, nem olvastam utána, annyi információm volt, hogy mindenki él-hal a főszereplő Daemonért. Aztán egy váratlan döntés.. egy rendelés.. a kíváncsiságom győzedelmeskedett, és már olvastam is az első rész, az Obszidiánt.

Hogy én mennyire beleszerettem a történetbe!!!

Megértettem, miért olyan sok ember kedvence a sorozat. Mondjuk úgy, megvilágosodtam. Fangirling: kevesebb lenne az életem nélküle. Aztán szép lassan előre beszereztem az addig megjelent összes részt. Már azóta publikálták magyarul a Dawsonról és Beth-ről szóló Árnyakat, valamint az Oblivint is, ami az Obszidián Daemon szemszögéből. Ezeket még nem olvastam, és őszintén szólva az Oblivion nem is igazán vonzz, mert általában hiába írják, hogy férfi szemszögből újraolvasni sokkal jobb egy könyvet, és a többi, de mindig csalódok. Az Árnyakra ellenben nagyon kíváncsi vagyok, és tuti még bővülni fog a könyvkollekcióm vele!

Egy apró észrevétel a könyvgerincről: a sorozatjelölő szín/plakett igazán jó ötlet. Részenként: Obszidián - zöld, Ónix - lila, Opál - kék, Origin - piros, Opposition - narancssárga. Jó ötlet, de én, mint a könyvespolcok csodálója, jobbnak láttam volna az utolsó kettőnél valami eltérőbb színt használni, ugyanis közel egyformák. Például egy citromsárga nem mutatott volna rosszul.

Néhány szereplő:

• Kedvenc: Daemon Black
• Nem várt kedvenc: Luc
• Legutáltabb: Blake Saunders
• Kellemes csalódás: Bethany Williams
• Kiábrándulás: Dee Black

Kat (Katy Ann Swartz) igazán bátor karakter és látom én, hogy sok mindent tett, sorolni is tudnék hősies pillanatokat, mégis valamiért számomra olyan, mintha semmit nem ért volna el, és nincs oka annak, hogy úgy felnéznek rá a szereplők a tetteiért. Armentrout egyébként nagyon jól megalkotta őt, emberi, valósághű. Mégsem lett kedvenc női könyves karakterem. De azért bírom.

Daemon és Katy szerelme pedig igazán erős és szívet melengető.

Luc-öt hihetetlenül megkedveltem. Egy tejfölszőke, vékony, alacsony fiúként jelent meg a gondolataim vásznán. Jófej, vicces, mindig megfelelően cselekszik, még aranyos is. Minden jelenetét szerettem a kis krapeknak.

Nagyon izgalmas volt mind az öt rész, főleg így az egészet nézve. Hihetetlen, hogy hogyan épül fel minden, és hogy a legapróbb részletek is előbb vagy utóbb értelmet nyernek. A luxenek néhány (na jó.. a legtöbb) kivételével jó arcok. Ki ne szeretne egy Forrás erejével rendelkező, világító barátot? Az arumok esetében nem szeretnék spoilerezni, de én pozitívan csalódtam bennük, és megláttam bennük a jót. A gonosz szereplők nem titkoltan van, hogy szinte kedvenceimmé tudnak válni. (Harry Potter: Bellatrix Lestrange)

Kedvenc rész: Opál és Opposition
Az utóbbi inkább a regény végén olvasottak miatt kúszott a kedvences kategóriám küszöbére, ott pedig átgondolva rájöttem, hogy igenis király volt!

Legkevésbé kedvelt rész: Ónix
Valahogy nem tudtam kibékülni sem a borítójával (mint azt az erről írt bejegyzésemben is írtam, hiába kedvenc színem a lila, ez a lila borító ronda, és mű), sem pedig a történettel. Valahogy kevés volt számomra.

Kedvenc borító: Opál, Opposition
Legkevésbé kedvelt borító: Ónix, Origin

A címek jelentései: (csak akkor ajánlom elolvasni, ha már befejezted a sorozatot)

Obszidián: Egy kőfajta, amivel meglehet ölni az arumokat, a gonosz földönkívülieket, luxenekre nem hat. Felforrósodik, amint arum kerül a közelbe.
Ónix: Elveszi a luxenek és a hibridek erejét, valamint ha azok bőréhez ér, nagy fájdalmakat okoz nekik, égetni kezd.
Opál: Felerősíti a luxenek és a hibridek erejét.
Origin: Faj. Luxen és hibrid közös gyermeke. Gyorsan fejlődik, gondolatolvasásra képes, nagy erővel bír, szeme lila.
Opposition-ellenállás: Az újonnan Földre érkező luxenek befolyásának ellenállnak Daemonék, végül Dee-nek is sikerül áttörni a gondolatait irányító erőn, Daemon és Katy mindennel szembe megy, csak hogy a világ túléljen mindent, a szerelmükért bármit megtesznek.

Jelentem, kedvenc sorozatom született meg a fantasztikus stílusban író, lenyűgözően kreatív ötletekkel rendelkező Jennifer L. Armentrout Luxen-történetével.