"Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet."

2016. január 28., csütörtök

Leiner Laura, Késtél

Itt várok, / fogalmam sincs, hol lehetsz..

Lehet, hogy úgy gondolod, ismersz valakit, hogy ismersz valamit, de aztán kiderülhet, hogy az adott dolog vagy személy csupán az álarcát láttatta, s mögötte minden más.. Ennek számos változatát olvashatjuk a Késtélben, ám ami biztos: a történet magával ránt.

Nem követtem eddig Leiner Laura munkásságát, azt tudtam, hogy ő a Szent Johanna gimi-sorozat szerzője, és hogy már százszor vettem le a könyvesbolt polcáról a Késtélt, hogy aztán visszategyem. Szerény véleményem szerint ő a magyar Meg Cabot, vagy ezt már más is mondta? Szerintem magától értetődő. Meg Cabot és A neveletlen hercegnő naplója-sorozat kislány korom hatalmas kedvence volt, ám az utóbbi időben hiába voltam kíváncsi a magyar ifjúsági történeteket író Laura regényeire, a Szent Johanna gimit már nem éreztem hozzám közelállónak. Bár ki tudja, lehet szórakoztatna. Azonban tudtam, muszáj tőle olvasnom valamit, így döntöttem a Késtél mellett, aminek nem mellesleg a fülszövege is tetszett, könnyed olvasmánynak szántam.

"Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt.       Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjébe hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét..."

A Késtél a Bexi-sorozat első kötete, melynek további részei is megjelentek már. A második címe Hullócsillag, a harmadiké pedig Illúzió. A negyedik kötet idén tavasszal jelenik meg, de további részletek még nincsenek róla. Az írónő hat részesre tervezi a sorozatot.

Nem mondom, hogy nem voltak kétségeim a könyvvel kapcsolatban, mert akkor nem mondanék igazat. Az, hogy Bexi-sorozat, mármint a neve, már egy hisztis kis narancssárga cukormázas lányocskát láttatott velem lelki szemeim előtt. Aztán féltem, hogy gagyi lesz, és hiába adtam ki érte pénzt. Bár úgy vagyok vele, hogy segíteni kell a magyar írók munkáját azzal, hogy megvesszük a könyveiket. Aztán elkezdtem olvasni.. hát, mit ne mondjak, tetszett, és a wikipédiás dolog is jó ötlet volt, de ahogy lapoztam kicsit bénácskának gondoltam. De aztán, ahogy haladtam előre úgy rántott egyszerűen magával a történet, és számtalanszor nevettem fel hangosan az olvasottak miatt. Volt, hogy azon kaptam magam, hogy úgy parázok vagy vagyok bezsongva, mint Bexi/Beka/Rebeka, na mondom szép. :D

Nagy Márk egy külön történet. Ahogy a regényben, úgy nyilvánvalóan az olvasók körében is a lányok szívének megdobogtatója. Habár néha tényleg túlzás volt, például ez a márkacsintás.. komolyan mondom vicces és most is itt nevetek rajta. De vonzónak nem gondolnám. Ettől függetlenül voltak.. nem.. tele volt a történet olyan pillanatokkal mikor igenis az agyad eldobtad tőle, jó értelemben. A napszemüveges dolog az tuti volt, a márker pizsis annál túlírtabb.

Bexivel egyébként könnyű azonosulni, főleg ha már alapból hasonló világfelfogásod van az övéhez és zenélsz és nem vagy cicababa sem. Nem lett kedvenc női karakterem, de szimpatikus volt és biztos, jól eltudnék vele beszélgetni az életben, még húgomnak is elfogadnám.

A többi karakter is rendben volt, Körtének kicsit furcsálltam a nevét, olyan zöld volt, de aztán megbarátkoztam vele, és Pudingék is rendben voltak. Habár az utóbbiak, azaz a Fogd Be Aszád zenekar bármennyire rock'n'roll-ba nyomják, néha kicsit viselkedhettek volna.. például ott az első sorban ülve. És Geri, Bexi régi szerelme? Finoman képen törölném, hogy ne kavarjon be. Engem idegesített.

A történet egyébként valóban laza volt és szerethető, könnyen bele tudta képzelni magát az ember. Az időnként gyengébb részek ellenére izgalmas volt és ahogy ezt vezetve cliffhangerrel befejeződik az felháborít, mert nincs meg a sorozat második része. A legvége előtti részért amúgy oda meg vissza voltam.

Gyerekek... nekem is daltapadásom lett. Let me introduce you to the coolest guy I know.

A könyvben szereplő dalokat egyébként rögtön írtam be YouTube-ra és azokat (is) hallgattam olvasás közben, most meg a főoldalon őket ajánlgatja a videómegosztó, hogy nézzem meg még egyszer, illetve nekem ajánlott popzenei videóként is győzköd még róluk. Háh!

A Késtélben szereplő dalok:
(sajnálom, ha valamit kihagytam)

A Mr. A videója alatt (a sima Backstreet Boy-os és az A.J. McLean-osnál is) érdemes olvasgatni a kommenteket, mert szinte kivétel nélkül magyarok és a Késtélről szólnak.. márkerek.

Leiner Laura: Késtél
GABO Kiadó, 2014
Még utoljára visszakanyarodva a könyvre, mielőtt elveszne bárki a YouTube bugyraiban.. Jó volt a sok fordítás után magyar szerzőtől olvasni, hiányoztak a magyar szavajárások. Megtudtuk, hogy mi megy egy X-faktor-féle műsor felkészülési hetén, mennyire kemény ott a munka, aztán hogy a sztárok élete nem fény és csillogás, és ez itt nem Amerika, hogy nem minden ember az, akinek mutatja magát, vagy amilyennek először gondoljuk.

A könyvet azoknak ajánlom, akik kiszeretnének kapcsolni egy laza tinilányos olvasmánnyal. Húszon túl se aggódjatok, és még a fiúknak is tetszhet!

Mindenképpen 10/10, kellemesen csalódtam a regényben, és végre tudom, hogyan ír Laura! ;)

2016. január 26., kedd

Harry Potter tag

Az alábbi kérdések eredetileg a moly.hu-n egy 30 napos kihívás részét képezik, de én úgy döntöttem, hogy egyszerre fogom megválaszolni őket, itt, az Eufórián :)

1. Melyik a kedvenc könyved a sorozatból? Azkabani fogoly
2. Melyik a legkevésbé kedvelt könyved a sorozatból?  A halál ereklyéi
3. Ki a kedvenc karaktered? Sirius Black, Bellatrix Lestrange
4. Ki az a karakter, akit legjobban utálsz? Féregfark, Dolores Umbridge
5. Mi volt szerinted a sorozat legszomorúbb pillanata? Sirius halála
6. Ki a kedvenc tanárod? Filius Flitwick
7. Ki az a tanár, akit legkevésbé kedvelsz? Dolores Umbridge, Gilderoy Lockhart
8. Melyik a kedvenc tantárgyad? Bűbájtan
9. Melyik a legkevésbé kedvelt tantárgyad? Legendás lények gondozása, Mágiatörténet
10. Melyik a kedvenc boltod az Abszol úton? Ollivander pálcaboltja
11. Ki a leggyönyörűbb karakter (belső értékek alapján)? Perselus Piton
12. Melyik az a karakter, akit a halála után legjobban hiányoltál? Sirius Black
13. Melyik könyvnek a legjobb a borítója? Főnix rendje
14. Melyik Trimágus Tusa próba a kedvenced? Első
15. Ha rangsorolnod kéne a házakat a legszimpatikusabbal kezdve, milyen sorrendet állítanál fel? Griffendél, Mardekár, Hollóhát, Hugrabug
16. Ki a kedvenc animágusod? Sirius Black
17. Ki a kedvenc mellékszereplőd? Luna Lovegood
18. Melyik a kedvenc horcruxod? medál
19. Melyik az a szereplő, akiről többet szerettél volna olvasni? Albus Dumbledore
20. Mi a sorozat legviccesebb pillanata? egyet nem tudnék kiemelni, de biztosan Ron valamelyik jelenete
21. Mi a sorozat legmeghatóbb pillanata? Fred halála..
22. Milyen pozíciót szeretnél betölteni egy kviddicscsapatban? hajtó
23. Melyik a kedvenc varázslényed? főnix
24. Mit gondolsz, mi lenne a te patrónusod? holló
25. Melyik a kedvenc filmed? Bölcsek köve, Azkabani fogoly
26. Melyik filmet szereted legkevésbé? A halál ereklyéi részek
27. Melyik a kedvenc mágikus képességed (animágus transzformáció, metamorfmágia, párszaszájúság, repülés, jövőbelátás, hoppanálás/dehoppanálás, legilimencia/okklumencia, véla bűbáj, varázslattal szembeni ellenállás*)? hoppanálás
28. Ki a kedvenc párosod (kiket hoznál össze)? Ron és Hermione
29. Ki a kedvenc Dursley családtagod? Petunia
30. Melyik a kedvenc varázslatod? Invito

2016. január 25., hétfő

A Luxen-sorozat

Úgy indult, hogy minden elolvasott Luxen-rész után írok valamiféle kritikát itt a blogon, ám a második könyv után úgy döntöttem, mégsem teszem közzé a milliomodik bejegyzést a blogoszférában a "fényember-sorozat" köteteiről. Mivel nem friss megjelenésekről beszélünk, nem tudnék egy szimpla véleményezéssel blabla hiánypótló posztot gyártani. Szóval. A sorozat egészéről (5 rész, Oblivion és Árnyak nélkül) írok inkább egy személyes összegzőt. (Ha a későbbiekben mégis látni fogtok itt kritikát az Opálról, Originről és az Oppositionről is, ne kövezzetek meg!)

Jennifer L. Armentrout, a Luxen-történet megálmodója 1980-ban született. Facebook-oldalát érdemes követni, hiszen nagyon közvetlen, valamint szerintem mindig érdekes látni, hogy milyen környezetben élnek az írók, mi inspirálhatja őket, na meg ott a kutyája, Loki. Muszáj róla beszélnem! Az Oppositionben, azaz a sorozat ötödik részében olvashatunk egy jelenetet, amiben a bosszúállókról van szó, na meg arról, hogy az adott helyzetben már igazán Lokira lenne szükség (az egyik marvel-hős). És mivel Armentrout kutyáját Lokinak hívják, merek következtetni, hogy ő a kedvenc szuperhőse. Mellékesen megjegyezve, én is ebben a cipőben járok. Szerintem szuperül beleszőtte a sztoriba fanatizmusát.

Eddigi írásaim a sorozatról:
Obszidián
Ónix

Egy újabb olyan sorozat a Luxen, amire már régóta voltam kíváncsi, ám valamiért mégis nehezen szántam el magam a beszerzésére. Tartottam attól, hogy amilyen nagy népszerűségnek örvend, én éppen annyira fogom unalmasnak tartani és nem kedvelni. Ráadásul abban sem voltam biztos, hogy nekem tetszene egy földönkívülis fantasy sztori. Jóformán elképzelésem sem volt arról, hogy milyen a történet, nem olvastam utána, annyi információm volt, hogy mindenki él-hal a főszereplő Daemonért. Aztán egy váratlan döntés.. egy rendelés.. a kíváncsiságom győzedelmeskedett, és már olvastam is az első rész, az Obszidiánt.

Hogy én mennyire beleszerettem a történetbe!!!

Megértettem, miért olyan sok ember kedvence a sorozat. Mondjuk úgy, megvilágosodtam. Fangirling: kevesebb lenne az életem nélküle. Aztán szép lassan előre beszereztem az addig megjelent összes részt. Már azóta publikálták magyarul a Dawsonról és Beth-ről szóló Árnyakat, valamint az Oblivint is, ami az Obszidián Daemon szemszögéből. Ezeket még nem olvastam, és őszintén szólva az Oblivion nem is igazán vonzz, mert általában hiába írják, hogy férfi szemszögből újraolvasni sokkal jobb egy könyvet, és a többi, de mindig csalódok. Az Árnyakra ellenben nagyon kíváncsi vagyok, és tuti még bővülni fog a könyvkollekcióm vele!

Egy apró észrevétel a könyvgerincről: a sorozatjelölő szín/plakett igazán jó ötlet. Részenként: Obszidián - zöld, Ónix - lila, Opál - kék, Origin - piros, Opposition - narancssárga. Jó ötlet, de én, mint a könyvespolcok csodálója, jobbnak láttam volna az utolsó kettőnél valami eltérőbb színt használni, ugyanis közel egyformák. Például egy citromsárga nem mutatott volna rosszul.

Néhány szereplő:

  • Kedvenc: Daemon Black
  • Nem várt kedvenc: Luc
  • Legutáltabb: Blake Saunders
  • Kellemes csalódás: Bethany Williams
  • Kiábrándulás: Dee Black

Kat (Katy Ann Swartz) igazán bátor karakter és látom én, hogy sok mindent tett, sorolni is tudnék hősies pillanatokat, mégis valamiért számomra olyan, mintha semmit nem ért volna el, és nincs oka annak, hogy úgy felnéznek rá a szereplők a tetteiért. Armentrout egyébként nagyon jól megalkotta őt, emberi, valósághű. Mégsem lett kedvenc női könyves karakterem. De azért bírom.

Daemon és Katy szerelme pedig igazán erős és szívet melengető.

Luc-öt hihetetlenül megkedveltem. Egy tejfölszőke, vékony, alacsony fiúként jelent meg a gondolataim vásznán. Jófej, vicces, mindig megfelelően cselekszik, még aranyos is. Minden jelenetét szerettem a kis krapeknak.

Nagyon izgalmas volt mind az öt rész, főleg így az egészet nézve. Hihetetlen, hogy hogyan épül fel minden, és hogy a legapróbb részletek is előbb vagy utóbb értelmet nyernek. A luxenek néhány (na jó.. a legtöbb) kivételével jó arcok. Ki ne szeretne egy Forrás erejével rendelkező, világító barátot? Az arumok esetében nem szeretnék spoilerezni, de én pozitívan csalódtam bennük, és megláttam bennük a jót. A gonosz szereplők nem titkoltan van, hogy szinte kedvenceimmé tudnak válni. (Harry Potter: Bellatrix Lestrange)

Kedvenc rész: Opál és Opposition
Az utóbbi inkább a regény végén olvasottak miatt kúszott a kedvences kategóriám küszöbére, ott pedig átgondolva rájöttem, hogy igenis király volt!

Legkevésbé kedvelt rész: Ónix
Valahogy nem tudtam kibékülni sem a borítójával (mint azt az erről írt bejegyzésemben is írtam, hiába kedvenc színem a lila, ez a lila borító ronda, és ), sem pedig a történettel. Valahogy kevés volt számomra.

Kedvenc borító: Opál, Opposition
Legkevésbé kedvelt borító: Ónix, Origin

A címek jelentései: (csak akkor ajánlom elolvasni, ha már befejezted a sorozatot)

Obszidián: Egy kőfajta, amivel meglehet ölni az arumokat, a gonosz földönkívülieket, luxenekre nem hat. Felforrósodik, amint arum kerül a közelbe.
Ónix: Elveszi a luxenek és a hibridek erejét, valamint ha azok bőréhez ér, nagy fájdalmakat okoz nekik, égetni kezd.
Opál: Felerősíti a luxenek és a hibridek erejét.
Origin: Faj. Luxen és hibrid közös gyermeke. Gyorsan fejlődik, gondolatolvasásra képes, nagy erővel bír, szeme lila.
Opposition-ellenállás: Az újonnan Földre érkező luxenek befolyásának ellenállnak Daemonék, végül Dee-nek is sikerül áttörni a gondolatait irányító erőn, Daemon és Katy mindennel szembe megy, csak hogy a világ túléljen mindent, a szerelmükért bármit megtesznek.


Jelentem, kedvenc sorozatom született meg a fantasztikus stílusban író, lenyűgözően kreatív ötletekkel rendelkező Jennifer L. Armentrout Luxen-történetével.



Új könyvek

Az utóbbi időben a következő regényekkel bővült a könyvkollekcióm:


Cassandra Clare: Az angyal
Julianne Donaldson: Edenbrooke
Leiner Laura: Késtél
Lakatos Levente: Szeress jobban!

A három írónőtől még egyetlen művet sem olvastam, úgyhogy kíváncsian várom a történeteiket!

2015. november 18., szerda

Dolgok, amik idegesítenek egy könyvben

A könyveim nagy biztonságban vannak nálam, óvó anyukájuk vagyok. A sarkokat nem hajtogatom, ceruzával nem esem nekik és kezdek szívecskéket rajzolni például Daemon Black (Luxen sorozat) neve köré, nem hagyok rajtuk ételnyomokat és mindig igyekszem a táskámban is védeni a kartonkötéses példányokat  a gyűrődéstől. DE! Néha szívesen fognék egy fekete alkoholos filcet a kezemben, mellyel addig satíroznám az egyes mondatokat, míg a papír szét nem mállik alattuk. Ha kíváncsi vagy, hogy mik azok a dolgok, melyeknél erőteljesen vissza kell fognom magam egy-egy könyv kapcsán, akkor olvass tovább, hátha te is magadra ismersz!

1. Ez nem egy regény!
A világból is kiszaladok, ha egy könyvben azt mondja az egyik karakter a másiknak, hogy ez nem egy regény/nem regényben vagyunk. Az addig rendben van, hogy a történet az olvasás folyamán életre kel, és a könyv valóban egyfajta valóságként szeretné ábrázolni magát. De miért akarják az írók azzal élethűbbé tenni őket, hogy azt mondatják az egyes szereplőkkel, hogy ez nem egy regény.. Illúzióromboló és idegesítő.

2. Ne a borítójuk alapján ítéld a könyveket!
De tényleg. Nem éri meg. Már több olyan bejegyzésem volt itt a blogon is, amelyben értetlenül álltam az adott könyv borítóképe előtt. Olvasás közben - esetleg után - néha feltűnik, hogy valami nagyon nem stimmel. Das nicht stimmt. Előfordul, hogy a fedlapon pózoló modell egy tulajdonsága sem hasonlít a főszereplőére. Előfordul, hogy a lefényképezett növény/tárgy szóba sem kerül a történetben, esetleg teljesen jelentéktelen. Előfordul, hogy azt hiszed, egy már ismert regényt látsz, de rájössz, hogy csak rejtélyes okokból koppintották a borítóötletet. És előfordul, hogy a sztori hiába bilincsel magához, mégsem büszkélkedsz azzal, hogy mit olvasol: a vonaton ülve sállal igyekszel takarni a ronda borítót és furcsa pózokat veszel fel, csak hogy ne lássák, mit tartasz a kezedben. Szóval, érdemes fülszövegről fülszövegre járni a könyvesboltokban, még a legkevésbé hívogató könyvek esetében is, max ráraksz egy másik védőborítót.

3. Hisztikirálynő vagyok!
Néha döbbenten állapodik meg a tekintetem egy-egy sor fölött. Hogy mi? Most miért futottál el? Miért sértődtél meg? Mi a baj? Esetleg lemaradtam valamiről? Én megértő ember vagyok. A szerzőket is megértem, hogy valahogy muszáj fűzni a szálakat és haladni a cselekménnyel. Ettől függetlenül továbbra is nagy meglepetéseket tudnak nekem okozni, mikor felesleges hisztiről és önsajnáltatásról írnak. Akkor már legyen valami komolyabb indok!

4. Fordította: Google Translate
Jó, erős túlzás így lehúzni bármelyik fordítót. (Most jön a..) De! Vannak olyan szövegrészek, amelyeken érződik az angol nyelvezet, szó szerint eltudnám mondani, mi volt az eredeti mondat, ám azt is, hogy hogy lett volna a legjobb magyarul. Sok munkát ölnek bele egy-egy regény lefordításába, úgyhogy ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Csak sajnos, ha egy könyvet nem a kellő stílusban írnak át, az eléggé rontja az olvasás élményét.

5. Egy varázsütésre..
Sokaknak ismerős lehet az az érzés, ami akkor száll meg, mikor a karakter az egyik pillanatról a másikra varázsütésszerűen megváltozik, és például valakit kedvelni kezd, akit azelőtt ki nem állhatott, vagy az addigi személyiségével összeegyeztethetetlen dolgok derülnek ki róla.

6. Anyakönyvezés
Képzeld csak el, hogy a kezemben tartom a korábban említett alkoholos filcemet és neki esek a főhős, vagy bármelyik karakter nevének satírozgatásába, akárhányszor csak belé botlom. Valószínűleg annál is használhatatlanabbá válna a könyv, mint azok, amiket kiskölyökként rongáltam meg puszta kedvtelésből. És miért kell ma a filc? Azért, hogy az idétlen vagy oda nem illő nevekről elfelejtkezhessem.

7. Amikor nem jön át
Sajnos néha nem elég, hogy te akarod, ha a könyv nem akarja. Hiányzik belőle egy olyan kis szál, ami körbefonhatná az egészet, és általa megérthetnéd a karakterek érzéseit.

+1 Fuldokló hősök
Egy ismert booktuber videóján nevettem el magam, mert hatalmas igazságot mondott: Minden Young Adult könyvben előfordul, hogy a főhős kifújja azt a levegőt, amit észre sem vett, hogy bent tartott már egy ideje. Na, ugye? Belegondolva, egy idő után unalmas lehet, ha ugyanazon mondatokból összeállított könyveket forgatsz a kezeid között.

2015. november 12., csütörtök

Új könyvek: új élmény vár

Az ősz és a tél szele betűket sodor magával, melyek milliói egyesülnek és regényformában járnak táncot körülöttem, lágyan suttogva: olvass, olvass, olvass.

A Luxen sorozat utolsó két része is a polcomon várja már a helyét, pedig körülbelül egy hónapja még abban sem voltam biztos, hogy a legelső könyv tetszeni fog. Kíváncsian várom, mit tudott még az írónő beleálmodni a történetbe, a fülszövegeiket messziről kerülöm. Mivel még nem olvastam őket, csak a külsőségekről tudok beszélni, amiről inkább csak annyit mondanék, hogy váratlanul ért, hogy nem egymáshoz bújva szerepel rajtuk a két főszereplő. Az Origin fedőlapja a hátteret leszámítva nem tetszik. Az Opposition viszont király. Már csak azt sajnálom, hogy ennyire megegyezik a "sorozatjelölő szín". Az első részé zöld, a másodiké lila, a harmadiké kék, a negyediké piros, az ötödiké narancssárga. Szerintem valami eltérőbb is lehetett volna, így "nem jön át" egymás mellett nézve a különbözőség. Na, de fontosabb az, hogy iszonyúan kíváncsi vagyok az utolsó két rész világára, remélem, Armentrout ezek megírásában is nagyot alkotott. Vagy kár kételkedni?

Áttérve Jandy Nelson - magyarul nemrég megjelent - könyvére: kevés olyan véleményt olvastam/hallottam róla - magyar és külföldi oldalakon egyaránt –, amely nem magasztalta volna, így nyilván felkeltette az érdeklődésemet az ikerpár története. Kissé tartok attól, hogy nem fog tetszeni a regény stílusa, de bízom a pozitív csalódásban. Az, hogy egy gyerekekről szóló történetre ruháztam be, nem mindennapi lépés tőlem. Ettől függetlenül hajt a kíváncsiság, remélem magával ragad majd Nelson írása.

Jó olvasást mindenkinek!

Legújabb könyveim:
- Jennifer L. Armentrout: Origin /Könyvmolyképző Kiadó, 2014/
- Jennifer L. Armentrout: Opposition /Könyvmolyképző Kiadó, 2015/
- Jandy Nelson: Neked adom a napot /Libri Kiadó, 2015/

2015. november 3., kedd

Jennifer L. Armentrout, Ónix

Hamarosan minden megváltozik...

A történet folytatódik. A fényember és a nagy változásokon átesett földi lány kapcsolata egyre bonyolultabbá válik, és azonkívül, hogy - a könyv összes női karaktere és az olvasók álomférfija - Daemon fogadást köt Katyvel, kiderül, hogy néhány személlyel kapcsolatban az addig hitt tények tévesnek bizonyulnak. Izgalmas olvasmány, magába szippant, máris a sorozat harmadik részén jár az eszed..

Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatának második része, az Ónix 2012-ben jelent meg, majd magyar fordításban 2013-ban vált elérhetővé kicsiny hazánk könyvesboltjainak polcain. A könyv, mint a sorozat maga fantasy műfajú, romantikus fantasztikus történet. A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetjük a magyar megjelenést, a fordítási munkát pedig Miks-Rédai Viktóriának. Az Ónix ifjúsági olvasmány (Young Adult), tehát a Vörös pöttyös könyvek közé tartozik a kiadónál.

A könyv főszereplője Daemon Black és Katy Ann Swartz. Mindketten tisztában vannak az egymás iránti érzelmeikkel, mégis sokáig tart a huzavona kettejük között. Míg Daemon próbálja levenni a lábáról a lányt mindenféle apró kedveskedéssel, addig Katy a hétköznapi életre vágyva randizni kezd egy sráccal, aki új diák az iskolában. A gond csak akkor kezdődik, amikor az új fiúról, Blake-ről kiderül, hogy nem is az, akinek korábban hitték. Hibrid lény, csakúgy, mint Katy is. Ez azt jelenti, hogy egy luxen által meggyógyított ember átveszi a luxenek bizonyos képességeit, és az is meglehet, hogy erősebbé válik az élieneknél. Daemon szemét szúrja Blake, és egy idő után el is távolodik a Katy-Blake párostól, akik rövid időn belül a randi helyett már csak azért járnak össze, hogy a hibrid srác segítségével Katy megtanulja uralni a képességeit. Ezzel párhuzamban Katy látni véli Beth-t, aki Dawson szerelme volt, és állítólag párjával együtt halt már évekkel ezelőtt. Katy és Daemon merész dolgokat művelnek, veszélybe is kerülnek többször, bár a lelkiismeret furdalás ellenére olyanokat is tesznek, melyek abban a pillanatban helyesnek bizonyulnak. Daemon továbbra is egy szexi rosszfiú, nagy szívvel és szórakoztató beszólásokkal, kijelentésekkel. A legjobb talán az, amikor Blake-et folyamatosan azzal hergeli, hogy úgy tesz, mintha nem emlékezne annak nevére és máshogyan szólítja. Ja, meg az is jó, mikor Katy könyves oldalához közös videót készítenek, és az éliensrác azon van, hogy minél inkább a középpontba kerülhessen és önmagát fényezze.
A könyv vége cliffhangerrel zárul, ami után rögtön éreztem, hogy azonnal meg kell vásárolnom a harmadik részt. Ez szerintem már némi sejtést vált ki a véleményemmel kapcsolatban.

Mi tetszett a könyvben?
Először is, muszáj kiemelnem azt, hogy mennyire lenyűgöző az írónő. Ebben a könyvben mutatkozott meg leginkább nekem először, hogy milyen tehetséges. Egyszerűen imádtam a sorait. Azt hiszem, kedvenccé vált.
Ezúttal a fordítással sem voltak gondjaim. A sorozat első része - szerény véleményem szerint - néhol vállalhatatlanul gagyin lett lefordítva és a magyarosítástól teljesen mentes volt.
Tetszett, ahogy Daemon és Katy végre egymásra találtak, de a végkifejletig vezető út is izgalmas volt, és néhol az olvadásveszély fenyegetett, már ami Blacket illeti.
Röviden, hogy mi tetszett az Ónixban: izgalmas volt.

Mi nem tetszett a könyvben?
Valahogy nem ragadott annyira magával, mint az Obszidián, vagy a későbbi Opál. Kicsit kakukktojásnak érzem az Ónixot, de azért rossznak nem mondanám. Ez a rész egyébként, most a tetszett-nem tetszettől függetlenül említve, többször szólt az akcióról, mint a szerelmi szálról.
Blake idegesítő volt. Will is. Oké, ők voltak a rosszfiúk, de azért előfordul nálam, hogy a gonosz karakterek szimpatikusak a regényekben (lásd Bellatrix Lestrange a Harry Potterben), most ez nem történt meg. Blake a szememben egy mitugrász karakter. Will meg.. kapja be.

Borító:
Nem akarom megbántani Liz Pelletiert, aki a könyv borítóképéért volt felelős, de.. Valahogy annyira silány ez a cover kép, hogy már az sem tudja felhúzni számomra valami pozitív mezőbe, hogy az egyik kedvenc színem a lila. Annyira mű az egész.. Viszont Tóth Pepe, modell, ennél a borítónál már Daemonösebb, mint az Obszidiánon. A görög lány, Sztella Tziotziosz a valóságban is együtt jár(t?) a a magyar származású fiúval. Mit ne mondjak.. megható, hogy egy igazi szerelmespár van a képen, de akkor miért nem lehetett már maszkmestert/fodrászt/valami szakembert hívni, hogy legalább egy csöppet hasonlítson a könyvbéli Katy-re a modell. És a nyaklánc? Nem vagyok nagy kőszakértő, de legjobb tudomásom szerint az obszidián köves ékszer, ami mindig a főszereplő lány nyakában lóg fekete színű és nem narancssárga. De inkább nem is mondok semmit. A fényre villanó zöld szemért egyébként továbbra is taps jár.

Mi az ónix kőnek a jelentősége:

***
Elveszi a luxenek és a hibridek erejét, valamint ha azok bőréhez ér, nagy fájdalmakat okoz nekik, égetni kezd.
***

Kiknek ajánlom ezt a regényt?
Természetesen azoknak, akik már a sorozat első részéért is odáig voltak. Magát a Luxen történetet pedig azoknak, akik a romantikus fantasy-k kedvelői.

A képzeletbeli skálámon tízből nyolcat érdemel a regény.

A Luxen sorozat:
0,5. Shadows - Árnyékok
1. Obszidián
2. Ónix
3. Opál
4. Origin -Eredet
5. Opposition - Ellenállás

Fülszöveg:
"Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás...
moly.hu
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem.
Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak.
Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló furcsaságot, és segítene is rajtam... de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak, vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól - na meg tőlem - a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat..."