"Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet."

2015. november 18., szerda

Dolgok, amik idegesítenek egy könyvben

A könyveim nagy biztonságban vannak nálam, óvó anyukájuk vagyok. A sarkokat nem hajtogatom, ceruzával nem esem nekik és kezdek szívecskéket rajzolni például Daemon Black (Luxen sorozat) neve köré, nem hagyok rajtuk ételnyomokat és mindig igyekszem a táskámban is védeni a kartonkötéses példányokat  a gyűrődéstől. DE! Néha szívesen fognék egy fekete alkoholos filcet a kezemben, mellyel addig satíroznám az egyes mondatokat, míg a papír szét nem mállik alattuk. Ha kíváncsi vagy, hogy mik azok a dolgok, melyeknél erőteljesen vissza kell fognom magam egy-egy könyv kapcsán, akkor olvass tovább, hátha te is magadra ismersz!

1. Ez nem egy regény!
A világból is kiszaladok, ha egy könyvben azt mondja az egyik karakter a másiknak, hogy ez nem egy regény/nem regényben vagyunk. Az addig rendben van, hogy a történet az olvasás folyamán életre kel, és a könyv valóban egyfajta valóságként szeretné ábrázolni magát. De miért akarják az írók azzal élethűbbé tenni őket, hogy azt mondatják az egyes szereplőkkel, hogy ez nem egy regény.. Illúzióromboló és idegesítő.

2. Ne a borítójuk alapján ítéld a könyveket!
De tényleg. Nem éri meg. Már több olyan bejegyzésem volt itt a blogon is, amelyben értetlenül álltam az adott könyv borítóképe előtt. Olvasás közben - esetleg után - néha feltűnik, hogy valami nagyon nem stimmel. Das nicht stimmt. Előfordul, hogy a fedlapon pózoló modell egy tulajdonsága sem hasonlít a főszereplőére. Előfordul, hogy a lefényképezett növény/tárgy szóba sem kerül a történetben, esetleg teljesen jelentéktelen. Előfordul, hogy azt hiszed, egy már ismert regényt látsz, de rájössz, hogy csak rejtélyes okokból koppintották a borítóötletet. És előfordul, hogy a sztori hiába bilincsel magához, mégsem büszkélkedsz azzal, hogy mit olvasol: a vonaton ülve sállal igyekszel takarni a ronda borítót és furcsa pózokat veszel fel, csak hogy ne lássák, mit tartasz a kezedben. Szóval, érdemes fülszövegről fülszövegre járni a könyvesboltokban, még a legkevésbé hívogató könyvek esetében is, max ráraksz egy másik védőborítót.

3. Hisztikirálynő vagyok!
Néha döbbenten állapodik meg a tekintetem egy-egy sor fölött. Hogy mi? Most miért futottál el? Miért sértődtél meg? Mi a baj? Esetleg lemaradtam valamiről? Én megértő ember vagyok. A szerzőket is megértem, hogy valahogy muszáj fűzni a szálakat és haladni a cselekménnyel. Ettől függetlenül továbbra is nagy meglepetéseket tudnak nekem okozni, mikor felesleges hisztiről és önsajnáltatásról írnak. Akkor már legyen valami komolyabb indok!

4. Fordította: Google Translate
Jó, erős túlzás így lehúzni bármelyik fordítót. (Most jön a..) De! Vannak olyan szövegrészek, amelyeken érződik az angol nyelvezet, szó szerint eltudnám mondani, mi volt az eredeti mondat, ám azt is, hogy hogy lett volna a legjobb magyarul. Sok munkát ölnek bele egy-egy regény lefordításába, úgyhogy ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Csak sajnos, ha egy könyvet nem a kellő stílusban írnak át, az eléggé rontja az olvasás élményét.

5. Egy varázsütésre..
Sokaknak ismerős lehet az az érzés, ami akkor száll meg, mikor a karakter az egyik pillanatról a másikra varázsütésszerűen megváltozik, és például valakit kedvelni kezd, akit azelőtt ki nem állhatott, vagy az addigi személyiségével összeegyeztethetetlen dolgok derülnek ki róla.

6. Anyakönyvezés
Képzeld csak el, hogy a kezemben tartom a korábban említett alkoholos filcemet és neki esek a főhős, vagy bármelyik karakter nevének satírozgatásába, akárhányszor csak belé botlom. Valószínűleg annál is használhatatlanabbá válna a könyv, mint azok, amiket kiskölyökként rongáltam meg puszta kedvtelésből. És miért kell ma a filc? Azért, hogy az idétlen vagy oda nem illő nevekről elfelejtkezhessem.

7. Amikor nem jön át
Sajnos néha nem elég, hogy te akarod, ha a könyv nem akarja. Hiányzik belőle egy olyan kis szál, ami körbefonhatná az egészet, és általa megérthetnéd a karakterek érzéseit.

+1 Fuldokló hősök
Egy ismert booktuber videóján nevettem el magam, mert hatalmas igazságot mondott: Minden Young Adult könyvben előfordul, hogy a főhős kifújja azt a levegőt, amit észre sem vett, hogy bent tartott már egy ideje. Na, ugye? Belegondolva, egy idő után unalmas lehet, ha ugyanazon mondatokból összeállított könyveket forgatsz a kezeid között.

2015. november 12., csütörtök

Új könyvek: új élmény vár

Az ősz és a tél szele betűket sodor magával, melyek milliói egyesülnek és regényformában járnak táncot körülöttem, lágyan suttogva: olvass, olvass, olvass.

A Luxen sorozat utolsó két része is a polcomon várja már a helyét, pedig körülbelül egy hónapja még abban sem voltam biztos, hogy a legelső könyv tetszeni fog. Kíváncsian várom, mit tudott még az írónő beleálmodni a történetbe, a fülszövegeiket messziről kerülöm. Mivel még nem olvastam őket, csak a külsőségekről tudok beszélni, amiről inkább csak annyit mondanék, hogy váratlanul ért, hogy nem egymáshoz bújva szerepel rajtuk a két főszereplő. Az Origin fedőlapja a hátteret leszámítva nem tetszik. Az Opposition viszont király. Már csak azt sajnálom, hogy ennyire megegyezik a "sorozatjelölő szín". Az első részé zöld, a másodiké lila, a harmadiké kék, a negyediké piros, az ötödiké narancssárga. Szerintem valami eltérőbb is lehetett volna, így "nem jön át" egymás mellett nézve a különbözőség. Na, de fontosabb az, hogy iszonyúan kíváncsi vagyok az utolsó két rész világára, remélem, Armentrout ezek megírásában is nagyot alkotott. Vagy kár kételkedni?

Áttérve Jandy Nelson - magyarul nemrég megjelent - könyvére: kevés olyan véleményt olvastam/hallottam róla - magyar és külföldi oldalakon egyaránt –, amely nem magasztalta volna, így nyilván felkeltette az érdeklődésemet az ikerpár története. Kissé tartok attól, hogy nem fog tetszeni a regény stílusa, de bízom a pozitív csalódásban. Az, hogy egy gyerekekről szóló történetre ruháztam be, nem mindennapi lépés tőlem. Ettől függetlenül hajt a kíváncsiság, remélem magával ragad majd Nelson írása.

Jó olvasást mindenkinek!

Legújabb könyveim:
- Jennifer L. Armentrout: Origin /Könyvmolyképző Kiadó, 2014/
- Jennifer L. Armentrout: Opposition /Könyvmolyképző Kiadó, 2015/
- Jandy Nelson: Neked adom a napot /Libri Kiadó, 2015/

2015. november 3., kedd

Jennifer L. Armentrout, Ónix

Hamarosan minden megváltozik...

A történet folytatódik. A fényember és a nagy változásokon átesett földi lány kapcsolata egyre bonyolultabbá válik, és azonkívül, hogy - a könyv összes női karaktere és az olvasók álomférfija - Daemon fogadást köt Katyvel, kiderül, hogy néhány személlyel kapcsolatban az addig hitt tények tévesnek bizonyulnak. Izgalmas olvasmány, magába szippant, máris a sorozat harmadik részén jár az eszed..

Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatának második része, az Ónix 2012-ben jelent meg, majd magyar fordításban 2013-ban vált elérhetővé kicsiny hazánk könyvesboltjainak polcain. A könyv, mint a sorozat maga fantasy műfajú, romantikus fantasztikus történet. A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetjük a magyar megjelenést, a fordítási munkát pedig Miks-Rédai Viktóriának. Az Ónix ifjúsági olvasmány (Young Adult), tehát a Vörös pöttyös könyvek közé tartozik a kiadónál.

A könyv főszereplője Daemon Black és Katy Ann Swartz. Mindketten tisztában vannak az egymás iránti érzelmeikkel, mégis sokáig tart a huzavona kettejük között. Míg Daemon próbálja levenni a lábáról a lányt mindenféle apró kedveskedéssel, addig Katy a hétköznapi életre vágyva randizni kezd egy sráccal, aki új diák az iskolában. A gond csak akkor kezdődik, amikor az új fiúról, Blake-ről kiderül, hogy nem is az, akinek korábban hitték. Hibrid lény, csakúgy, mint Katy is. Ez azt jelenti, hogy egy luxen által meggyógyított ember átveszi a luxenek bizonyos képességeit, és az is meglehet, hogy erősebbé válik az élieneknél. Daemon szemét szúrja Blake, és egy idő után el is távolodik a Katy-Blake párostól, akik rövid időn belül a randi helyett már csak azért járnak össze, hogy a hibrid srác segítségével Katy megtanulja uralni a képességeit. Ezzel párhuzamban Katy látni véli Beth-t, aki Dawson szerelme volt, és állítólag párjával együtt halt már évekkel ezelőtt. Katy és Daemon merész dolgokat művelnek, veszélybe is kerülnek többször, bár a lelkiismeret furdalás ellenére olyanokat is tesznek, melyek abban a pillanatban helyesnek bizonyulnak. Daemon továbbra is egy szexi rosszfiú, nagy szívvel és szórakoztató beszólásokkal, kijelentésekkel. A legjobb talán az, amikor Blake-et folyamatosan azzal hergeli, hogy úgy tesz, mintha nem emlékezne annak nevére és máshogyan szólítja. Ja, meg az is jó, mikor Katy könyves oldalához közös videót készítenek, és az éliensrác azon van, hogy minél inkább a középpontba kerülhessen és önmagát fényezze.
A könyv vége cliffhangerrel zárul, ami után rögtön éreztem, hogy azonnal meg kell vásárolnom a harmadik részt. Ez szerintem már némi sejtést vált ki a véleményemmel kapcsolatban.

Mi tetszett a könyvben?
Először is, muszáj kiemelnem azt, hogy mennyire lenyűgöző az írónő. Ebben a könyvben mutatkozott meg leginkább nekem először, hogy milyen tehetséges. Egyszerűen imádtam a sorait. Azt hiszem, kedvenccé vált.
Ezúttal a fordítással sem voltak gondjaim. A sorozat első része - szerény véleményem szerint - néhol vállalhatatlanul gagyin lett lefordítva és a magyarosítástól teljesen mentes volt.
Tetszett, ahogy Daemon és Katy végre egymásra találtak, de a végkifejletig vezető út is izgalmas volt, és néhol az olvadásveszély fenyegetett, már ami Blacket illeti.
Röviden, hogy mi tetszett az Ónixban: izgalmas volt.

Mi nem tetszett a könyvben?
Valahogy nem ragadott annyira magával, mint az Obszidián, vagy a későbbi Opál. Kicsit kakukktojásnak érzem az Ónixot, de azért rossznak nem mondanám. Ez a rész egyébként, most a tetszett-nem tetszettől függetlenül említve, többször szólt az akcióról, mint a szerelmi szálról.
Blake idegesítő volt. Will is. Oké, ők voltak a rosszfiúk, de azért előfordul nálam, hogy a gonosz karakterek szimpatikusak a regényekben (lásd Bellatrix Lestrange a Harry Potterben), most ez nem történt meg. Blake a szememben egy mitugrász karakter. Will meg.. kapja be.

Borító:
Nem akarom megbántani Liz Pelletiert, aki a könyv borítóképéért volt felelős, de.. Valahogy annyira silány ez a cover kép, hogy már az sem tudja felhúzni számomra valami pozitív mezőbe, hogy az egyik kedvenc színem a lila. Annyira mű az egész.. Viszont Tóth Pepe, modell, ennél a borítónál már Daemonösebb, mint az Obszidiánon. A görög lány, Sztella Tziotziosz a valóságban is együtt jár(t?) a a magyar származású fiúval. Mit ne mondjak.. megható, hogy egy igazi szerelmespár van a képen, de akkor miért nem lehetett már maszkmestert/fodrászt/valami szakembert hívni, hogy legalább egy csöppet hasonlítson a könyvbéli Katy-re a modell. És a nyaklánc? Nem vagyok nagy kőszakértő, de legjobb tudomásom szerint az obszidián köves ékszer, ami mindig a főszereplő lány nyakában lóg fekete színű és nem narancssárga. De inkább nem is mondok semmit. A fényre villanó zöld szemért egyébként továbbra is taps jár.

Mi az ónix kőnek a jelentősége:

***
Elveszi a luxenek és a hibridek erejét, valamint ha azok bőréhez ér, nagy fájdalmakat okoz nekik, égetni kezd.
***

Kiknek ajánlom ezt a regényt?
Természetesen azoknak, akik már a sorozat első részéért is odáig voltak. Magát a Luxen történetet pedig azoknak, akik a romantikus fantasy-k kedvelői.

A képzeletbeli skálámon tízből nyolcat érdemel a regény.

A Luxen sorozat:
0,5. Shadows - Árnyékok
1. Obszidián
2. Ónix
3. Opál
4. Origin -Eredet
5. Opposition - Ellenállás

Fülszöveg:
"Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás...
moly.hu
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem.
Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak.
Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló furcsaságot, és segítene is rajtam... de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak, vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól - na meg tőlem - a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat..."