Legújabb szerzeményeim

Nem mindig szoktam bejegyzést készíteni az új könyveimről, de mivel az elmúlt időszakban nem egyesével érkeztek lakók a könyvespolcomra, úgy döntöttem megörökítem a blogban is a pillanatot. A képen látott könyvek közül kettőt már elolvastam és egyet pedig elkezdtem. Talán nem meglepő, hogy a Luxen sorozat részeit végzem ki elsőként. Sajnos még nincs meg a teljes széria, de igyekszem megszerezni őket is a jövőben.

Pár szóban a most szerzett könyvekről, vélemény nélkül:

Jennifer L. Armentrout - Obszidián: A kritikámat már olvashatod is IDE kattintva. Nagyon régóta szerettem volna már ezt a könyvet, de valamiért nehezen szántam el magam a beszerzésére. Tartottam attól, hogy amilyen nagy népszerűségnek örvend a regény, én éppen annyira fogom unni és nem szeretni. Abban sem voltam biztos, hogy nekem tetszene egy földönkívülis fantasy sztori. Jóformán elképzelésem sem volt róla, hogy milyen a történet, nem olvastam utána sem, annyi információm volt, hogy Daemon karaktere magával ragadó. Aztán a kíváncsiságom győzött és egy váratlan döntés következtében már a kezemben is fogtam a saját példányomat.

Jennifer L. Armentrout - Ónix: Az Obszidián elolvasása után egyértelmű volt, hogy beszerzem a sorozat második részét is. Előbbinél fénysebességgel haladtam az oldalak között, nem volt megállás. De az Obszidián vásárlása előtt nem hittem volna, hogy bővülni fog a Luxen könyvek sora a szobámban.

Jennifer L. Armentrout - Opál: Most már mindenképpen végig szeretném olvasni a sorozatot, ennek az útnak az egyik megállója az Opál is. Az Ónix után kissé alábbhagyott a lelkesedésem, de már elkezdtem olvasni a harmadik részt is, és számomra sokkal izgalmasabbnak ígérkezik a karakterek története ebben a regényben, és valahogy az írási stílus is másabb. De minderről majd a kritikában.

Kiera Cass - A párválasztó: Ez az a könyv, amit legalább olyan régóta szeretnék elolvasni, mint az az Obszidiánnal volt. Rengeteg jó véleményt kapott a regény és az én érdeklődésemet is felkeltette a történet. A borítója pedig igazán szép. Meglepődtem, hogy milyen kevés oldalból áll a könyv, és hogy szokatlanul nagyok a betűi. Igazán kíváncsi vagyok, mit fog hozni a történet!

Laini Taylor - Füst és csont leánya: Egy Youtube videóban találtam erre a regényre, és mivel teljesen bezsongva mesélt róla a booktuber lány, úgy gondoltam én is adok egy esélyt ennek a fantasy könyvnek. Már nem igazán emlékszem rá, hogy miről is szól a történet és mitől fantasy, de kíváncsian várom!

Jennifer L. Armentrout, Obszidián

Ők nem olyanok, mint mi...

Földöntúli szerelem? Valóban létezik. Egy ember lány és egy távoli bolygóról érkezett srác, aki nem a sztereotíp űrlények sorába áll be, hanem gyönyörű fényember, úgynevezett luxen. A két főhős göröngyös úton jár, hiszen az nem lehet, hogy két faj szoros kapcsolatban álljon egymással, főleg nem úgy, hogy az egyikük sokszor kibírhatatlanul viselkedik. Hogy mi lesz ebből a macska-egér játszmából? Az majd kiderül..

Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatának első része, az Obszidián, 2011-ben jelent meg eredeti nyelven, majd Magyarországon a Könyvmolyképző Kiadó által került a boltok polcaira 2013-ban. A Vörös pöttyös regényt Miks-Rédai Viktória fordította. Az Obszidián műfaja tehát a kiadó megjelöléséből adódóan Young Adult, melyet tizenhat éves kortól ajánlanak, szereplői tinédzserkoruk végében járnak.

A történet Nyugat-Virginiában játszódik, ide költözik Katy Ann Swartz az édesanyjával, pontosan abba a házba, ahova nem kellene, ha nyugodt életre vágyik az ember. A házzal nem is lenne gond, inkább a szomszédokkal való találkozás felkavaró már az első pillanattól kezdve. Az univerzum legszexibb sráca, Daemon Black amilyen jóképű, olyannyira dühítő természetű és beképzelt. Az egoizmusáról alkotott vélemény azonban könnyen átfordulhat amolyan szexepil kategóriába. Na és a húga? Dee Black egyszerűen gyönyörű, kreatív..  és azonnal Katy legjobb barátnője szeretne lenni.

Többször felnevettem az Obszidián olvasása közben, vagy mosolyogtam és átvettem Katy érzéseit. Imádtam Daemon karakterét, a beszólásait, a tetteit, mindent. Tetszett, ahogy összekötődtek és amilyen macska-egér játszma volt köztük. Katy jellemfejlődése sem utolsó sorban említendő! Egy pillanatot sem untam, amit az ő világukban töltöttem!

A könyv olvasása után máshogyan nézzük a világot. Ha azt mondom cica? Te Katy-re fogsz gondolni. Ha földönkívüliekről beszélek? Neked Daemon és a luxenek jutnak eszedbe. Ha kövekről hallasz, mint például az obszidián? Egy huncut pillanatig biztosan megfordul majd a fejedben, hogy nagy kőgyűjtővé válj!

A regény engem számos dolog miatt a Twilightot juttatta eszembe. Egy lány (Bella-Katy), aki új helyre költözik (Forks-Nyugat-Virginia), beleszeret egy nem emberi fiúba (Edward-Daemon), akinek van egy kreatív és pörgős lánytestvére(Alice-Dee). Erre jön még az iskolai menza és az ott történő egymást bámulások, egy autó megállítása ami a lány életét vette volna el egyébként(!!), a titok felfedezése. Folytassam?

De ki haragudna emiatt Armentroutra? Én és a többi Luxen sorozat rajongó biztosan nem! Igen-igen! Azonnal magával ragadott a könyv, pedig mennyire tartottam tőle! Féltem, hogy amilyen népszerűségnek örvend én pont annyira fogom unni és nem szeretni. Nem így lett. Daemon karaktere valóban magával ragadó, és hála a magasságosnak Katy sem idegesítő! (továbbra is ritkaság, ha a női főszereplőkre gondolok) A cselekmény és a fordulatok jól megalkotottak. Az írónő igazán kitett magáért!

Mi a gond a könyvvel? A történettel minden rendben volt, és a szereplők kidolgozottságával is. Engem igazából a fordítás zavart. Magyarul olvastam, néhány helyen pedig olyan esetlen mondatok és szövegrészek voltak, hogy a hajam az égnek állt, miközben inkább az angol mondatot képzeltem magam elé.. így kevésbé tűnt bénának. Sajnálom.

Ó, és a borító! /a zölden villanó szemért taps jár/
Olvasás előtt: Király! Nem mindennapi!
Olvasás után: Hogy lehet ilyen borítóval kiadni EZT a könyvet?? Mi az a francos tenger?? (a könyvben TÓ van) Miért barna Daemon modelljének a haja, miközben FEKETÉNEK kellene lennie?? És miért nem világosbarna Katy modelljének a haja?? Ha már olyan titokzatosra akarták a borítót, hogy csak a háta és a haja látszódjon neki, miért nem olyan színű az, mint A KÖNYVBEN?? És... DAEMON A KÉPZELETEMBEN FÉNYÉVEKKEL JOBBAN NÉZ KI!!

Szóval valami ilyesmi!

Egyébként ez a hajdolog tényleg nevetséges. A sorozat többi részének borítóján már sikerült befeketíteni Daemon haját. Ezzel együtt azonban Katyét is. Komolyan, ez egy vicc?? :D Na, de a többi könyvről majd máskor!

Egyébként kíváncsi voltam nagyon, hogy miért Obszidián a címe a regénynek, ezt kisbetűvel le is írom, de aki nem kíváncsi rá, gyorsan futtassa tovább a szemét!

+++

SPOILER!!
Az obszidián az a kő, amivel meglehet ölni az arumokat. Ők a gonosz földönkívüliek. Katy kapni fog Daemontől egy nyakláncot, amin ez a kő rajta lesz, így megvédheti magát az arumoktól. A kő luxenekre nem hat. A kő felforrósodik, amint arum kerül a közelbe.

+++

Kiknek ajánlom ezt a regényt?
A romantikus fantasy történetek kedvelőinek, azoknak akik szeretnek rajongani egy könyvbéli férfiért, akik kedvelik az egymásba titokban belehabarodó főhősök csipkelődését.. nem tudok mit mondani, mindenkinek el kell olvasnia az Obszidiánt!! Imádni való!!

A képzeletbeli skálámon tízből tízet érdemel a regény!

A Luxen sorozat:
0,5. Shadows - Árnyékok
1. Obszidián
2. Ónix
3. Opál
4. Origin -Eredet
5. Opposition - Ellenállás

Fülszöveg:

moly.hu

"Az újrakezdés szívás!
Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk - éppen az utolsó gimis évem előtt -, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat.
Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt.
Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán.
De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon a keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt... akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mint az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul rajtam a nyom.
Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg..."