"Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet."

2015. november 18., szerda

Dolgok, amik idegesítenek egy könyvben

A könyveim nagy biztonságban vannak nálam, óvó anyukájuk vagyok. A sarkokat nem hajtogatom, ceruzával nem esem nekik és kezdek szívecskéket rajzolni például Daemon Black (Luxen sorozat) neve köré, nem hagyok rajtuk ételnyomokat és mindig igyekszem a táskámban is védeni a kartonkötéses példányokat  a gyűrődéstől. DE! Néha szívesen fognék egy fekete alkoholos filcet a kezemben, mellyel addig satíroznám az egyes mondatokat, míg a papír szét nem mállik alattuk. Ha kíváncsi vagy, hogy mik azok a dolgok, melyeknél erőteljesen vissza kell fognom magam egy-egy könyv kapcsán, akkor olvass tovább, hátha te is magadra ismersz!

1. Ez nem egy regény!
A világból is kiszaladok, ha egy könyvben azt mondja az egyik karakter a másiknak, hogy ez nem egy regény/nem regényben vagyunk. Az addig rendben van, hogy a történet az olvasás folyamán életre kel, és a könyv valóban egyfajta valóságként szeretné ábrázolni magát. De miért akarják az írók azzal élethűbbé tenni őket, hogy azt mondatják az egyes szereplőkkel, hogy ez nem egy regény.. Illúzióromboló és idegesítő.

2. Ne a borítójuk alapján ítéld a könyveket!
De tényleg. Nem éri meg. Már több olyan bejegyzésem volt itt a blogon is, amelyben értetlenül álltam az adott könyv borítóképe előtt. Olvasás közben - esetleg után - néha feltűnik, hogy valami nagyon nem stimmel. Das nicht stimmt. Előfordul, hogy a fedlapon pózoló modell egy tulajdonsága sem hasonlít a főszereplőére. Előfordul, hogy a lefényképezett növény/tárgy szóba sem kerül a történetben, esetleg teljesen jelentéktelen. Előfordul, hogy azt hiszed, egy már ismert regényt látsz, de rájössz, hogy csak rejtélyes okokból koppintották a borítóötletet. És előfordul, hogy a sztori hiába bilincsel magához, mégsem büszkélkedsz azzal, hogy mit olvasol: a vonaton ülve sállal igyekszel takarni a ronda borítót és furcsa pózokat veszel fel, csak hogy ne lássák, mit tartasz a kezedben. Szóval, érdemes fülszövegről fülszövegre járni a könyvesboltokban, még a legkevésbé hívogató könyvek esetében is, max ráraksz egy másik védőborítót.

3. Hisztikirálynő vagyok!
Néha döbbenten állapodik meg a tekintetem egy-egy sor fölött. Hogy mi? Most miért futottál el? Miért sértődtél meg? Mi a baj? Esetleg lemaradtam valamiről? Én megértő ember vagyok. A szerzőket is megértem, hogy valahogy muszáj fűzni a szálakat és haladni a cselekménnyel. Ettől függetlenül továbbra is nagy meglepetéseket tudnak nekem okozni, mikor felesleges hisztiről és önsajnáltatásról írnak. Akkor már legyen valami komolyabb indok!

4. Fordította: Google Translate
Jó, erős túlzás így lehúzni bármelyik fordítót. (Most jön a..) De! Vannak olyan szövegrészek, amelyeken érződik az angol nyelvezet, szó szerint eltudnám mondani, mi volt az eredeti mondat, ám azt is, hogy hogy lett volna a legjobb magyarul. Sok munkát ölnek bele egy-egy regény lefordításába, úgyhogy ki vagyok én, hogy ebbe beleszóljak? Csak sajnos, ha egy könyvet nem a kellő stílusban írnak át, az eléggé rontja az olvasás élményét.

5. Egy varázsütésre..
Sokaknak ismerős lehet az az érzés, ami akkor száll meg, mikor a karakter az egyik pillanatról a másikra varázsütésszerűen megváltozik, és például valakit kedvelni kezd, akit azelőtt ki nem állhatott, vagy az addigi személyiségével összeegyeztethetetlen dolgok derülnek ki róla.

6. Anyakönyvezés
Képzeld csak el, hogy a kezemben tartom a korábban említett alkoholos filcemet és neki esek a főhős, vagy bármelyik karakter nevének satírozgatásába, akárhányszor csak belé botlom. Valószínűleg annál is használhatatlanabbá válna a könyv, mint azok, amiket kiskölyökként rongáltam meg puszta kedvtelésből. És miért kell ma a filc? Azért, hogy az idétlen vagy oda nem illő nevekről elfelejtkezhessem.

7. Amikor nem jön át
Sajnos néha nem elég, hogy te akarod, ha a könyv nem akarja. Hiányzik belőle egy olyan kis szál, ami körbefonhatná az egészet, és általa megérthetnéd a karakterek érzéseit.

+1 Fuldokló hősök
Egy ismert booktuber videóján nevettem el magam, mert hatalmas igazságot mondott: Minden Young Adult könyvben előfordul, hogy a főhős kifújja azt a levegőt, amit észre sem vett, hogy bent tartott már egy ideje. Na, ugye? Belegondolva, egy idő után unalmas lehet, ha ugyanazon mondatokból összeállított könyveket forgatsz a kezeid között.

2015. november 12., csütörtök

Új könyvek: új élmény vár

Az ősz és a tél szele betűket sodor magával, melyek milliói egyesülnek és regényformában járnak táncot körülöttem, lágyan suttogva: olvass, olvass, olvass.

A Luxen sorozat utolsó két része is a polcomon várja már a helyét, pedig körülbelül egy hónapja még abban sem voltam biztos, hogy a legelső könyv tetszeni fog. Kíváncsian várom, mit tudott még az írónő beleálmodni a történetbe, a fülszövegeiket messziről kerülöm. Mivel még nem olvastam őket, csak a külsőségekről tudok beszélni, amiről inkább csak annyit mondanék, hogy váratlanul ért, hogy nem egymáshoz bújva szerepel rajtuk a két főszereplő. Az Origin fedőlapja a hátteret leszámítva nem tetszik. Az Opposition viszont király. Már csak azt sajnálom, hogy ennyire megegyezik a "sorozatjelölő szín". Az első részé zöld, a másodiké lila, a harmadiké kék, a negyediké piros, az ötödiké narancssárga. Szerintem valami eltérőbb is lehetett volna, így "nem jön át" egymás mellett nézve a különbözőség. Na, de fontosabb az, hogy iszonyúan kíváncsi vagyok az utolsó két rész világára, remélem, Armentrout ezek megírásában is nagyot alkotott. Vagy kár kételkedni?

Áttérve Jandy Nelson - magyarul nemrég megjelent - könyvére: kevés olyan véleményt olvastam/hallottam róla - magyar és külföldi oldalakon egyaránt –, amely nem magasztalta volna, így nyilván felkeltette az érdeklődésemet az ikerpár története. Kissé tartok attól, hogy nem fog tetszeni a regény stílusa, de bízom a pozitív csalódásban. Az, hogy egy gyerekekről szóló történetre ruháztam be, nem mindennapi lépés tőlem. Ettől függetlenül hajt a kíváncsiság, remélem magával ragad majd Nelson írása.

Jó olvasást mindenkinek!

Legújabb könyveim:
- Jennifer L. Armentrout: Origin /Könyvmolyképző Kiadó, 2014/
- Jennifer L. Armentrout: Opposition /Könyvmolyképző Kiadó, 2015/
- Jandy Nelson: Neked adom a napot /Libri Kiadó, 2015/

2015. november 3., kedd

Jennifer L. Armentrout, Ónix

Hamarosan minden megváltozik...

A történet folytatódik. A fényember és a nagy változásokon átesett földi lány kapcsolata egyre bonyolultabbá válik, és azonkívül, hogy - a könyv összes női karaktere és az olvasók álomférfija - Daemon fogadást köt Katyvel, kiderül, hogy néhány személlyel kapcsolatban az addig hitt tények tévesnek bizonyulnak. Izgalmas olvasmány, magába szippant, máris a sorozat harmadik részén jár az eszed..

Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatának második része, az Ónix 2012-ben jelent meg, majd magyar fordításban 2013-ban vált elérhetővé kicsiny hazánk könyvesboltjainak polcain. A könyv, mint a sorozat maga fantasy műfajú, romantikus fantasztikus történet. A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetjük a magyar megjelenést, a fordítási munkát pedig Miks-Rédai Viktóriának. Az Ónix ifjúsági olvasmány (Young Adult), tehát a Vörös pöttyös könyvek közé tartozik a kiadónál.

A könyv főszereplője Daemon Black és Katy Ann Swartz. Mindketten tisztában vannak az egymás iránti érzelmeikkel, mégis sokáig tart a huzavona kettejük között. Míg Daemon próbálja levenni a lábáról a lányt mindenféle apró kedveskedéssel, addig Katy a hétköznapi életre vágyva randizni kezd egy sráccal, aki új diák az iskolában. A gond csak akkor kezdődik, amikor az új fiúról, Blake-ről kiderül, hogy nem is az, akinek korábban hitték. Hibrid lény, csakúgy, mint Katy is. Ez azt jelenti, hogy egy luxen által meggyógyított ember átveszi a luxenek bizonyos képességeit, és az is meglehet, hogy erősebbé válik az élieneknél. Daemon szemét szúrja Blake, és egy idő után el is távolodik a Katy-Blake párostól, akik rövid időn belül a randi helyett már csak azért járnak össze, hogy a hibrid srác segítségével Katy megtanulja uralni a képességeit. Ezzel párhuzamban Katy látni véli Beth-t, aki Dawson szerelme volt, és állítólag párjával együtt halt már évekkel ezelőtt. Katy és Daemon merész dolgokat művelnek, veszélybe is kerülnek többször, bár a lelkiismeret furdalás ellenére olyanokat is tesznek, melyek abban a pillanatban helyesnek bizonyulnak. Daemon továbbra is egy szexi rosszfiú, nagy szívvel és szórakoztató beszólásokkal, kijelentésekkel. A legjobb talán az, amikor Blake-et folyamatosan azzal hergeli, hogy úgy tesz, mintha nem emlékezne annak nevére és máshogyan szólítja. Ja, meg az is jó, mikor Katy könyves oldalához közös videót készítenek, és az éliensrác azon van, hogy minél inkább a középpontba kerülhessen és önmagát fényezze.
A könyv vége cliffhangerrel zárul, ami után rögtön éreztem, hogy azonnal meg kell vásárolnom a harmadik részt. Ez szerintem már némi sejtést vált ki a véleményemmel kapcsolatban.

Mi tetszett a könyvben?
Először is, muszáj kiemelnem azt, hogy mennyire lenyűgöző az írónő. Ebben a könyvben mutatkozott meg leginkább nekem először, hogy milyen tehetséges. Egyszerűen imádtam a sorait. Azt hiszem, kedvenccé vált.
Ezúttal a fordítással sem voltak gondjaim. A sorozat első része - szerény véleményem szerint - néhol vállalhatatlanul gagyin lett lefordítva és a magyarosítástól teljesen mentes volt.
Tetszett, ahogy Daemon és Katy végre egymásra találtak, de a végkifejletig vezető út is izgalmas volt, és néhol az olvadásveszély fenyegetett, már ami Blacket illeti.
Röviden, hogy mi tetszett az Ónixban: izgalmas volt.

Mi nem tetszett a könyvben?
Valahogy nem ragadott annyira magával, mint az Obszidián, vagy a későbbi Opál. Kicsit kakukktojásnak érzem az Ónixot, de azért rossznak nem mondanám. Ez a rész egyébként, most a tetszett-nem tetszettől függetlenül említve, többször szólt az akcióról, mint a szerelmi szálról.
Blake idegesítő volt. Will is. Oké, ők voltak a rosszfiúk, de azért előfordul nálam, hogy a gonosz karakterek szimpatikusak a regényekben (lásd Bellatrix Lestrange a Harry Potterben), most ez nem történt meg. Blake a szememben egy mitugrász karakter. Will meg.. kapja be.

Borító:
Nem akarom megbántani Liz Pelletiert, aki a könyv borítóképéért volt felelős, de.. Valahogy annyira silány ez a cover kép, hogy már az sem tudja felhúzni számomra valami pozitív mezőbe, hogy az egyik kedvenc színem a lila. Annyira mű az egész.. Viszont Tóth Pepe, modell, ennél a borítónál már Daemonösebb, mint az Obszidiánon. A görög lány, Sztella Tziotziosz a valóságban is együtt jár(t?) a a magyar származású fiúval. Mit ne mondjak.. megható, hogy egy igazi szerelmespár van a képen, de akkor miért nem lehetett már maszkmestert/fodrászt/valami szakembert hívni, hogy legalább egy csöppet hasonlítson a könyvbéli Katy-re a modell. És a nyaklánc? Nem vagyok nagy kőszakértő, de legjobb tudomásom szerint az obszidián köves ékszer, ami mindig a főszereplő lány nyakában lóg fekete színű és nem narancssárga. De inkább nem is mondok semmit. A fényre villanó zöld szemért egyébként továbbra is taps jár.

Mi az ónix kőnek a jelentősége:

***
Elveszi a luxenek és a hibridek erejét, valamint ha azok bőréhez ér, nagy fájdalmakat okoz nekik, égetni kezd.
***

Kiknek ajánlom ezt a regényt?
Természetesen azoknak, akik már a sorozat első részéért is odáig voltak. Magát a Luxen történetet pedig azoknak, akik a romantikus fantasy-k kedvelői.

A képzeletbeli skálámon tízből nyolcat érdemel a regény.

A Luxen sorozat:
0,5. Shadows - Árnyékok
1. Obszidián
2. Ónix
3. Opál
4. Origin -Eredet
5. Opposition - Ellenállás

Fülszöveg:
"Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás...
moly.hu
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem.
Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak.
Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló furcsaságot, és segítene is rajtam... de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak, vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól - na meg tőlem - a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat..."

2015. október 23., péntek

Legújabb szerzeményeim

Nem mindig szoktam bejegyzést készíteni az új könyveimről, de mivel az elmúlt időszakban nem egyesével érkeztek lakók a könyvespolcomra, úgy döntöttem megörökítem a blogban is a pillanatot. A képen látott könyvek közül kettőt már elolvastam és egyet pedig elkezdtem. Talán nem meglepő, hogy a Luxen sorozat részeit végzem ki elsőként. Sajnos még nincs meg a teljes széria, de igyekszem megszerezni őket is a jövőben.

Pár szóban a most szerzett könyvekről, vélemény nélkül:

Jennifer L. Armentrout - Obszidián: A kritikámat már olvashatod is IDE kattintva. Nagyon régóta szerettem volna már ezt a könyvet, de valamiért nehezen szántam el magam a beszerzésére. Tartottam attól, hogy amilyen nagy népszerűségnek örvend a regény, én éppen annyira fogom unni és nem szeretni. Abban sem voltam biztos, hogy nekem tetszene egy földönkívülis fantasy sztori. Jóformán elképzelésem sem volt róla, hogy milyen a történet, nem olvastam utána sem, annyi információm volt, hogy Daemon karaktere magával ragadó. Aztán a kíváncsiságom győzött és egy váratlan döntés következtében már a kezemben is fogtam a saját példányomat.

Jennifer L. Armentrout - Ónix: Az Obszidián elolvasása után egyértelmű volt, hogy beszerzem a sorozat második részét is. Előbbinél fénysebességgel haladtam az oldalak között, nem volt megállás. De az Obszidián vásárlása előtt nem hittem volna, hogy bővülni fog a Luxen könyvek sora a szobámban.

Jennifer L. Armentrout - Opál: Most már mindenképpen végig szeretném olvasni a sorozatot, ennek az útnak az egyik megállója az Opál is. Az Ónix után kissé alábbhagyott a lelkesedésem, de már elkezdtem olvasni a harmadik részt is, és számomra sokkal izgalmasabbnak ígérkezik a karakterek története ebben a regényben, és valahogy az írási stílus is másabb. De minderről majd a kritikában.

Kiera Cass - A párválasztó: Ez az a könyv, amit legalább olyan régóta szeretnék elolvasni, mint az az Obszidiánnal volt. Rengeteg jó véleményt kapott a regény és az én érdeklődésemet is felkeltette a történet. A borítója pedig igazán szép. Meglepődtem, hogy milyen kevés oldalból áll a könyv, és hogy szokatlanul nagyok a betűi. Igazán kíváncsi vagyok, mit fog hozni a történet!

Laini Taylor - Füst és csont leánya: Egy Youtube videóban találtam erre a regényre, és mivel teljesen bezsongva mesélt róla a booktuber lány, úgy gondoltam én is adok egy esélyt ennek a fantasy könyvnek. Már nem igazán emlékszem rá, hogy miről is szól a történet és mitől fantasy, de kíváncsian várom!

2015. október 22., csütörtök

Jennifer L. Armentrout, Obszidián

Ők nem olyanok, mint mi...

Földöntúli szerelem? Valóban létezik. Egy ember lány és egy távoli bolygóról érkezett srác, aki nem a sztereotíp űrlények sorába áll be, hanem gyönyörű fényember, úgynevezett luxen. A két főhős göröngyös úton jár, hiszen az nem lehet, hogy két faj szoros kapcsolatban álljon egymással, főleg nem úgy, hogy az egyikük sokszor kibírhatatlanul viselkedik. Hogy mi lesz ebből a macska-egér játszmából? Az majd kiderül..

Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatának első része, az Obszidián, 2011-ben jelent meg eredeti nyelven, majd Magyarországon a Könyvmolyképző Kiadó által került a boltok polcaira 2013-ban. A Vörös pöttyös regényt Miks-Rédai Viktória fordította. Az Obszidián műfaja tehát a kiadó megjelöléséből adódóan Young Adult, melyet tizenhat éves kortól ajánlanak, szereplői tinédzserkoruk végében járnak.

A történet Nyugat-Virginiában játszódik, ide költözik Katy Ann Swartz az édesanyjával, pontosan abba a házba, ahova nem kellene, ha nyugodt életre vágyik az ember. A házzal nem is lenne gond, inkább a szomszédokkal való találkozás felkavaró már az első pillanattól kezdve. Az univerzum legszexibb sráca, Daemon Black amilyen jóképű, olyannyira dühítő természetű és beképzelt. Az egoizmusáról alkotott vélemény azonban könnyen átfordulhat amolyan szexepil kategóriába. Na és a húga? Dee Black egyszerűen gyönyörű, kreatív..  és azonnal Katy legjobb barátnője szeretne lenni.

Többször felnevettem az Obszidián olvasása közben, vagy mosolyogtam és átvettem Katy érzéseit. Imádtam Daemon karakterét, a beszólásait, a tetteit, mindent. Tetszett, ahogy összekötődtek és amilyen macska-egér játszma volt köztük. Katy jellemfejlődése sem utolsó sorban említendő! Egy pillanatot sem untam, amit az ő világukban töltöttem!

A könyv olvasása után máshogyan nézzük a világot. Ha azt mondom cica? Te Katy-re fogsz gondolni. Ha földönkívüliekről beszélek? Neked Daemon és a luxenek jutnak eszedbe. Ha kövekről hallasz, mint például az obszidián? Egy huncut pillanatig biztosan megfordul majd a fejedben, hogy nagy kőgyűjtővé válj!

A regény engem számos dolog miatt a Twilightot juttatta eszembe. Egy lány (Bella-Katy), aki új helyre költözik (Forks-Nyugat-Virginia), beleszeret egy nem emberi fiúba (Edward-Daemon), akinek van egy kreatív és pörgős lánytestvére(Alice-Dee). Erre jön még az iskolai menza és az ott történő egymást bámulások, egy autó megállítása ami a lány életét vette volna el egyébként(!!), a titok felfedezése. Folytassam?

De ki haragudna emiatt Armentroutra? Én és a többi Luxen sorozat rajongó biztosan nem! Igen-igen! Azonnal magával ragadott a könyv, pedig mennyire tartottam tőle! Féltem, hogy amilyen népszerűségnek örvend én pont annyira fogom unni és nem szeretni. Nem így lett. Daemon karaktere valóban magával ragadó, és hála a magasságosnak Katy sem idegesítő! (továbbra is ritkaság, ha a női főszereplőkre gondolok) A cselekmény és a fordulatok jól megalkotottak. Az írónő igazán kitett magáért!

Mi a gond a könyvvel? A történettel minden rendben volt, és a szereplők kidolgozottságával is. Engem igazából a fordítás zavart. Magyarul olvastam, néhány helyen pedig olyan esetlen mondatok és szövegrészek voltak, hogy a hajam az égnek állt, miközben inkább az angol mondatot képzeltem magam elé.. így kevésbé tűnt bénának. Sajnálom.

Ó, és a borító! /a zölden villanó szemért taps jár/
Olvasás előtt: Király! Nem mindennapi!

Olvasás után: Hogy lehet ilyen borítóval kiadni EZT a könyvet?? Mi az a francos tenger?? (a könyvben TÓ van) Miért barna Daemon modelljének a haja, miközben FEKETÉNEK kellene lennie?? És miért nem világosbarna Katy modelljének a haja?? Ha már olyan titokzatosra akarták a borítót, hogy csak a háta és a haja látszódjon neki, miért nem olyan színű az, mint A KÖNYVBEN?? És... DAEMON A KÉPZELETEMBEN FÉNYÉVEKKEL JOBBAN NÉZ KI!!

Szóval valami ilyesmi!

Egyébként ez a hajdolog tényleg nevetséges. A sorozat többi részének borítóján már sikerült befeketíteni Daemon haját. Ezzel együtt azonban Katyét is. Komolyan, ez egy vicc?? :D Na, de a többi könyvről majd máskor!

Egyébként kíváncsi voltam nagyon, hogy miért Obszidián a címe a regénynek, ezt kisbetűvel le is írom, de aki nem kíváncsi rá, gyorsan futtassa tovább a szemét!

+++

SPOILER!!

Az obszidián az a kő, amivel meglehet ölni az arumokat. Ők a gonosz földönkívüliek. Katy kapni fog Daemontől egy nyakláncot, amin ez a kő rajta lesz, így megvédheti magát az arumoktól. A kő luxenekre nem hat. A kő felforrósodik, amint arum kerül a közelbe.

+++

Kiknek ajánlom ezt a regényt?
A romantikus fantasy történetek kedvelőinek, azoknak akik szeretnek rajongani egy könyvbéli férfiért, akik kedvelik az egymásba titokban belehabarodó főhősök csipkelődését.. nem tudok mit mondani, mindenkinek el kell olvasnia az Obszidiánt!! Imádni való!!

A képzeletbeli skálámon tízből tízet érdemel a regény!

A Luxen sorozat:
0,5. Shadows - Árnyékok
1. Obszidián
2. Ónix
3. Opál
4. Origin -Eredet
5. Opposition - Ellenállás

Fülszöveg:
moly.hu
"Az újrakezdés szívás!
Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk - éppen az utolsó gimis évem előtt -, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig, amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat.
Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt.
Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán.
De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon a keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt... akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mint az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul rajtam a nyom.
Mármint, ha nem ölöm meg addig saját kezűleg..."


2015. június 1., hétfő

GREY, az Ötven árnyalat-láz még ég

A világhírű bestseller trilógia Christian Grey szemszögéből.

E.L. James nagysikerű trilógiája továbbra is a köztudatban él, és az írónő, valamint a mögötte felsorakozó marketing és egyéb szakemberek is addig ütik a vasat, amíg meleg. Habár a Szürke ötven árnyalata 2011-ben jelent meg - így már 4 éve vezeti az erotikus regények listáját -, még mindig van olyan poén, mondjuk finomabban eszköz vagy ötlet, amit el lehet lőni. A trilógia rajongói kezdetben még puha vagy kemény kötésben vásárolhatták meg a könyveket, így az Ötven árnyalat-trilógiás megvásárolható eszközök tárháza ki is fogyott. Később, mint az várható volt, Christian Grey jellegzetes szürke nyakkendőjéhez is hozzájuthattak az olvasók, majd szépen lassan a saját bormárka, fehérneműk és egyéb szexuális fétis eszközök is megjelentek a történethez kapcsolódóan. 2015 februárjában a rajongóhölgyek által azok is megismerhették a sztorit, akik addig csak hallomásból tudtak róla (értsd férj, barát), ugyanis elkezdték vetíteni a mozikban a filmváltozatot is.


A nagy újdonság - ami egyébként már ki tudja mióta volt ígérgetve-, pedig a következő:
2015 júniusában megjelenik Christian Grey szemszögéből a könyv, mely a Grey címet fogja viselni.
A nyilvánosságra hozatal pontos időpontja 2015. június 18., tehát a nők álomférfijának születésnapja. Happy Birthday Mr. Grey!

A trilógia olvasótábora örülhet, hiszen ezáltal talán jobban megismerhetővé válik a történet, bár James feltehetően vért izzadva próbált a férfi főszereplő fejével gondolkodni, hogy vajon mit gondoljon az, az adott szituációkban.

Ne feledjétek, hogy a Sötét ötven árnyalata film 2017. február 10-én kerül a mozikba, a Szabadság ötven árnyalata pedig 2018. február 9-én.

mirror.co.uk


2015. április 1., szerda

Jamie McGuire, Gyönyörű sorscsapás

Szívvel-lélekkel

A szerelem nem bonyolult, csak mi tesszük azzá. Gondolkodunk, hogy a szívünkre vagy az eszünkre hallgassunk, és hogy szabad-e átadni magunkat az érzelmeinknek, vagy félnünk kell a csalódástól. Amikor mindkét fél kétségek álarca mögé rejtőzik, gondolataik azonban rózsaszín gomolyagként tekeregnek, a legszenvedélyesebb és legidegőrlőbb emberi kapcsolat alakul ki. A Gyönyörű sorscsapás a se veled, se nélküled kapcsolat kiváló bemutatója.

Jamie McGuire Gyönyörű sorscsapás sorozatának első része 2012-ben jelent meg a magyar könyvesboltok polcain a Maxim Könyvkiadó Kft. által, a Dream válogatás részeként. A new adult műfaj tipikus jegyei jelennek meg a regényben, én mégis nehezen illesztem ebbe a stílusba. Az NA-ról nem két fiatal egyetemista romantikus története jut eszembe, melyben a szexuális élet a maga szimpla természetességében jelenik meg, nem úgy, mint a manapság népszerű felnőtt regényekben. Sokrétű a műfaj, ezért is sorolhatjuk ide a kötetet.
A szerzőnő tehetséges, írása magához köti az olvasót, kellemes hangvételt használ.

A Gyönyörű sorscsapás - mint már említettem - egyetemistákról szól. A két főhős Abby Abernathy és Travis Maddox. Első találkozásuk Americának, a lány legjobb barátnőjének köszönhető, de számomra furcsa, hogy azelőtt még nem látta egymást a két főszereplő, ugyanis America párja Shepley történetesen Travis legjobb barátja, egyben unokatestvére. Hogyan lehet, hogy egyetlen egyszer sem találkoztak azelőtt az előbbi tényt figyelembe véve, illetve hogy egy iskolába járnak és egy ebédlőben étkeznek ott?
Ettől eltekintve remek a történet, izgalmas, érzelemmel teli. A megismerkedés pillanatától kezdetét veszi a macska-egér játék. Félek a csalódástól, vágyom rád, barátok vagyunk, de összebújva alszunk. Abbyvel nem érdemes fogadni, Travissel pedig packázni nem. A két lány egy kollégiumi csőtörés miatt a fiúk házába költözött egy időre. Egy feltehetőleg szándékosan elveszített fogadás következménye, hogy Abbynek további egy hónapig a fiú ágyában kell aludnia. A lány tiltakozik az ellen, hogy több lenne köztük, mint barátság, pedig a rózsaszín köd, mi rájuk szállt, már mindenki számára észrevehető, és Travis számtalanszor próbálja az általa Galambnak becézett lány tudtára adni mély érzelmeit és mindent megtesz, hogy más személy ne léphessen be Abby életébe.
Tipikus rosszfiú karakter rajzolódik ki előttünk. Iszik, verekedik, egy éjszakás kalandjai vannak. De ahogy az egy romantikus regényben lenni szokott, egy bizonyos nő megjelenésével mindez már a múlté. Bizonyos szinten.
Nehézségekkel kell megküzdeniük, nem is olyan egyértelmű, hogy mi lesz velük a végére, sikerül-e mindkettejük számára élhető életet teremteni.

A könyv címe jól tükrözi a se veled, se nélküled kapcsolatot. Gyönyörű sorscsapás. A borító tervezője Justin McClure szerint a befőttesüvegbe zárt pillangó pedig magát a címet szemlélteti kellőképpen.

Az írónő a szereplők környezetének részletezésén nem dolgozott sokat, ez mégsem zavaró. Az első találkozáson kívül egyetlen dolog nem volt szerintem egyértelmű. Az írónő kisebb baklövése lehet az, hogy az olvasmány elején Abby múltját sötétnek, vészterhesnek, rettenetesnek mondja el, ám mikor megtudjuk, hogy miken ment keresztül fiatalabb korában, nem válik érthetővé a nagy felhajtás akörül. Én vártam még, hogy kifog-e derülni egyéb nagy titok, de ez nem jött el.

A karakterek szeretni valóak, azonosulni tudunk velük. A cselekmény pedig folyamatosan leköti a figyelmet. Én képtelen voltam rá, hogy ne olvassak el újra és újra egy-egy történést, annyira tetszett. Hihetetlen.

Nehezen mondom rá egy könyvre, hogy kedvencem, a Gyönyörű sorscsapás azonban eléri ezt a szintet. Minden percet bűnösnek éreztem, mikor nem a sorait bújtam. Szép történet, akkor is, ha ismétlődések figyelhetőek meg benne. Szurkoltam a szereplőknek, azt éreztem, amit ők. Nevettem, bánatos lettem, majd boldog és így tovább.

A várakozásaimat fölülmúlta a regény. Évek teltek el aközött, hogy a kívánságlistámra került a könyv, majd a kezembe. Örülök, hogy végre elolvashattam.

Azoknak ajánlom Jamie McGuire első gyönyörű könyvét, akik szeretik a szerelmes történeteket, melyben nem ugrik rögtön egymás nyakába a két főhős, és az olvasó is érzelmi hullámvasútba kerül a regény által. Magával ragadó írás, mely fogságban tartja szívünket, lelkünket.

A Gyönyörű sorscsapás maximális eredményt ér el tízes skálámon.

A sorozat:
1. Gyönyörű sorscsapás
1.5 Mrs. Maddox (online, angol nyelven elérhető, valentin-napi rövid sztori, olvasható ITT)
2. Veszedelmes sorscsapás
2.5 Gyönyörű esküvő (már a boltokban)

Fülszöveg:
"Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében - azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.

Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van - és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sorsa, akármelyikük is nyer.

Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?"

2015. március 24., kedd

Lakatos Levente, Aktus

Mindenki meghal, de nem mindenki él.

A 2014 decemberében megjelent Aktus című regény - melynek írója a tehetségét már oly' sokszor megcsillogtató Lakatos Levente -, pikáns történetet sejtet, s eleget is tesz az olvasók várakozásainak. Esetünkben a szép borító igényes tartalmat is takar. Ne féljünk a vonaton ülve mutogatni az erotikus névvel ellátott könyvünket, a szemeket csábítsuk, s terjesszük az igét.

Az Ulpius-ház Könyvkiadó talán már sztereotípiák áldozatává vált, éppen ezért lényeges kiemelnem, hogy Lakatos Levente könyvei óriási kivételnek számítanak. Legújabb regényét példának véve, igényes erotikus thrillerről beszélhetünk, amely kerüli a new adult jól bevált sablonjait, s egyediségével, fordulatos történetvezetésével, a figyelem kellő fenntartásával, szórakoztató jellegével magához köti az olvasót. Nem véletlen, hogy NA-nak gondolnánk, ám mégsem az. Levente munkásságáról még annyit, hogy nem érdemes írásai átrágása nélkül véleményt alkotnunk róla, ugyanis a közösségi oldalakon való megjelenésével olykor alsónemű modell képét keltheti. Természetesen bántásról itt szó sincs, a férfi nem üresfejű, nem tucatkönyveket gyárt és rengeteg munka áll egy-egy alkotása mögött. A tény pedig, hogy ad a megjelenésére mint férfi, nem szabad, hogy árnyékot vessen az olvasás folyamatára.

890 oldal első látásra merésznek tűnhet mind az író, mind a befogadók szempontjából. Az olvasás befejezése után azonban megértjük, hogy így egész a történet, és kár lett volna akár egy gondolatot is kihagyni a könyvből. Felesleges fejezetekkel nem találkozunk, minden épül valamire. A történet megszerkesztettsége dicséretes.

Több szálon futnak az események, két női és két férfi látószög vezet minket, azonban meglepő, hogy az Aktusban éppen annak a szereplőnek a szempontjából nem olvashatunk fejezeteket, akinek a nevéhez köthető a sorozat: dr. Lengyel Dávid.

Koncentráció szükséges a műhöz, ez nem csupán egy laza, délutáni, pihentető olvasmány. Kérdéseket tár elénk, melyek nem csupán a karakterek, de a saját életünket nézve is fontosak lehetnek. A leglényegesebb a női-férfi kapcsolat, illetve a köztük lévő alá-fölé rendelt viszony.

Annak ellenére, hogy tetszett a könyv voltak pillanatok/percek, mikor inkább kihagytam volna pár oldalt. A saját szubjektív véleményem, hogy az egyik főszereplő nő, Anna karaktere idegesítő volt. Sok olvasó kedvencének tekinti őt, de nem mindenki egyforma. Képtelen voltam arra, hogy azonosuljak a lánnyal. Olyan érzésem volt folyamatosan, hogy mindent túlbonyolít és sajnáltatja magát. Alig vártam, hogy az ő fejezetei végére érjek. Ettől függetlenül nem hagytam ki ezeket a részeket sem, hiszen kellett a történet megértéséhez.
Elgondolkodtam azon, hogy a való életben lehetséges, hogy minden nő így gondolkodik, ahogy Anna. Ebben az esetben örülök, hogy nem kell visszaolvasnom, hogy mikor mi jár a fejemben. A lány szemszögéből írt eseményeket pedig lehet, hogy akkor szerettem volna jobban, ha több fikciót találok benne.

Az Aktus mint egy jó film pereg le lelki szemeink előtt a befogadás során. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen alapos kutatómunka áll mögötte, így válik érthetővé és lenyűgözővé a történet. A szerző remekművet hozott létre ötletességével. Ahhoz, hogy egy ilyen könyvet meg tudjon írni valaki, valóban rendelkeznie kell tehetséggel és nem utolsó sorban tapasztalattal.

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretnek elmélyülni egy-egy történetben, kedvelik a nagy fordulatokat, érdekli őket a szerelmi és szexuális élet problémája egy-egy szereplőnél, karakterpárnál, s nem riadnak vissza az erotikus jelenetektől, és az izgalmas bűnesetektől, nyomozástól sem.

Számomra az Aktus egy skálán 10-ből 10-et érdemelt.

Fülszöveg:
"A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékban kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra.

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen a sebzett lelkű társain. Lélektánc névre keresztet kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban...

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival...

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól - szigorúan 18 év feletti olvasóknak."

2015. március 9., hétfő

Lassan, de biztosan

A könyvek gyűlnek, a bejegyzések pedig újult változatban, lassan, ám biztosan kerülnek fel az Eufória Weblogra!

Jó olvasást!

2015. február 23., hétfő

Georgia Cates, A megadás szépsége

"Hogyan lépsz tovább, ha minden dalod róla szól?"

Fülszöveg:
"Hogyan lépsz tovább, ha minden dalod róla szól?
Miután Laurelyn Prescott faképnél hagyta élete szerelmét, visszatér Nashville-be, hogy valóra váltsa egyetlen megmaradt álmát. A zenébe menekül, hogy elterelje figyelmét a Jack Henry elvesztése miatti fájdalmairól. De régi életében régi ismerősök és új elvárások fogadják. Amikor Laurelyn visszautasítja lemezproducere felháborító követeléseit, úgy tűnik, lemondhat karrierjéről - amíg fel nem csillan előtte egy váratlan lehetőség. Fénysevességel száguld a csúcsra, ahol a rég áhított siker várja. Vajon elég lesz-e ennyi a megérdemelt boldogsághoz?
Jack Henry McLachlan nem számított rá, hogy beleszeret Laurelyn Prescottba, mégis így történt. Miután ostoba módon elengedte, három hónapig nyomoz utána. Ám a nő, akire végül rátalál, már nem ugyanaz, aki búcsú nélkül eltűnt. Laurelyn többé nem kétségek közt őrlődő lány egy ausztráliai kiruccanáson, hanem ígéretes karrier előtt álló, sikeres zenész. Ahogy Laurelyn álmai lassan valóra válnak, Jack rettegni kezd, hogy neki többé nem jut hely az amerikai lány új életében. Vajon sikerült egyetlen hónap alatt elérnie, hogy Laurelyn átlásson a csillogáson, és olyan életet képzeljen el magának, amelybe a férfi is beletartozik?
A megadás szépsége kortárt felnőtt regény, a tartalma miatt 18 év alattiak számára nem ajánlott."

Georgia Cates Szépség-trilógiájának második része A megadás szépsége 2014 decemberében jelent meg hazánkban az Ulpius-ház Könyvkiadó által. A New Adult típusú sorozat ezen regénye sem mellőzi az erotikus jeleneteket.
A regény terjedelme: 390 oldal.
A könyv hátuljában található, a történethez kapcsolódó zenék listája, erről készített YouTube lejátszási listámat a következő linken hallgathatjátok meg: link
A szerzőnő hivatalos honlapja:
http://www.georgiacates.com


Szereplők
A két főszereplőnk adott, Laurelyn Prescott az amerikai zenész lány, Jack Henry McLachlan az ausztrál borász. Róluk részletesen már az első regénynél írtam, most azt kell megnézni, hogy az előző részhez képest, valamint ezen könyv végére, milyen jellemfejlődés figyelhető meg.. A legnagyobb változás Jack-en vehető észre, hiszen minden elv, amik szerint eddig életét élte szépen lassan a süllyesztőbe kerülnek, miután találkozik Laurelynnel. A második részben figyelhető meg ez a drasztikus változás, ez a lánynak is feltűnik.

Vezessük át a történetre..

A könyv elején ott folytatódik minden, ahol az előző résznél abba maradt, tehát nincsenek kiesett részek számunkra. Úgymond.. hogy már most beleszőjem az egyéni véleményemet a bejegyzésbe (nem egy perfekt elemzés ez na..), az egész történet "lyukacsos". Rettentő felszínesen van megírva, kissé idegesítő is, hogy milyen ugrások vannak, és nem mélyült el semmiben az írónő. Nincs lehetőségünk belemerülni a történet tengerébe. Negatívum.
Szóval. Laurelyn Amerikában itatja az egereket és mélyen szántó gondolatait dalba foglalja. Miután eddigi csapatát otthagyja exe miatt, aki megfenyegette őt, egy új lehetőség nyílik meg előtte barátnője, Addison által. Egy fiúbandához kerül, akikkel együtt (el)ismert zenésszé válnak és turnézgatnak. A lány úgy dönt, hogy Paige McLachlan művésznéven kezdi pályafutását a fiúkkal.
Amíg Laurelyn rivaldafényben fürdik és adja át estéről estére fájdalmait a rajongóknak, addig Jack egy magánnyomozó segítségével keresi őt, ugyanis nem tud semmit a lányról. Telefonszám, név, tartózkodási hely. Semmi. Próbálkozik ugyan másik nővel, de csak a meztelenre vetkőzésig jutnak, a medve nem akar a málnásba menni.

Ha nem szeretnél több információt megtudni a cselekményről akkor ugorj egy kicsit az olvasásban az értékelésemig.


Három hónapot voltak együtt, most három hónapot voltak külön. Jack persze megtalálja Laurelynt, el is látogat egy koncertjére, óriási csavar következik, meglátja a lányt és a banda egyik tagját, mikor a srác a csajszi combjához ér ésatöbbi, mire Jack csapot papot ott hagy, na meg a szíve hölgyének szánt rózsát és taxit keres. Laurelyn pár perc múlva megtudja, hogy ott járt Jack, utánarohan és innentől kezdve a történetben arról lesz szó, hogy döntésképtelenek, hogy most akkor ki költözzön kihez (azért mégiscsak két kontinensről van szó, és valakinek fel kell adnia mindent), szexelnek, jön egy kis bonyodalom ex által és még szerepet kap a lány anyukája-apukája is.
blablabla.. nem lövök le minden poént.. Jack nagy nehezen végre megkéri a lány kezét. Mikor Amerikában voltak, a férfi nem talált megfelelő alkalmat, így az utazása napján kérte meg a lányt, gyűrűt húzott ujjára, ám az nem válaszolt. Aztán Ausztráliában lepte meg a férfit a nő, a vártnál kicsit hamarabb, és ott mondott igent, ott volt az esküvő, a férfi családja befogadta a lányt, az anyukája meg aztán tényleg oda meg vissza volt Laurelyntől és boldogan éltek, míg meg nem..

Innen már lehet olvasni.. talán.


A könyv végén házastársakká lesz a két szerelmes. Elgondolkodtam, hogy vajon mi fog történni a következő részben? Egy ilyen vég után.. mit lehet még leírni a szereplőkről? Ám erre az írónő ad magyarázatot a könyv végén. Ritkán tudjuk meg, hogy egy házasság után mi történik, mikor szülővé válnak a karaktereink stb.

Az, hogy lesz egy harmadik rész is, nem is volt biztos. Az olvasók kérték.


Összegzés
A két szálon futó NA regény (New Adult, Kortárs felnőtt regény)könnyed olvasmány, az eleje vontatott, hiányos, a vége felé kezdtem azt gondolni róla, hogy jó, de így sem vagyok tőle elájulva. Nincsenek benne nagy csavarok, fordulatok. Az előző részt valószínűleg túlértékeltem, mikor 10/9-et adtam neki.
A megadás szépsége viszont 10/6-ot kap.

Olvasás közben ezt jegyzeteltem róla:
Leírom a megszokott információkat, de ez a regény nem érdemli meg a nagy porkavarást körülötte. Béna. Idétlen. Pár lap olvasása után az agyamra ment. Bugyuta. A legrosszabb abba belegondolni, hogy ennek még harmadik része is van. Első rész rendben volt, de ebbe amint belekezdtem elegem lett belőle. Ez most nem jött össze az írónőnek.

És ezt most írom: nem szeretem leszólni a könyveket, mert az írók örömét lelik a megalkotásukban, és mégis csak egy irományról van szó.. de megesik, hogy valami nem fog meg, és alig várom, hogy a következő regényt vehessem le a polcról.

A negatív bejegyzésem ellenére meg fogom szerezni a befejező részt is, és átadom magam neki, de nem fűzök hozzá nagy reményeket. Aztán majd meglátjuk milyen véleményt fogok róla írni. Azért örülök, hogy elolvastam ezt, nem bánom.